Maui a második legnagyobb sziget a Hawai’i szigetcsoportban. Oahu és Big Island között helyezkedik el. A sziget talán egyik legnagyobb nevezetessége, hogy decembertől áprilisig egy igazi bálna paradicsom. Évente több mint 10.000 púpos bálna (humpback whale) érkezik Maui partjaihoz (egészen Alaszkától), ugyanis a meleg sekély víz Maui partjainál tökéletes helyszín a bálnák szaporodásához, illetve a kis bálna borjak világra hozatalához.
A sziget nyüzsgő központja Lāhainā, Maui nyugati részén.
Maui legikonikusabb kalandjai pedig a Road to Hana illetve a Haleakalā vulkán tetején a napfelkelte / naplemente nézés.
A sziget felfedezéséhez 5-6 nap szükséges, attól függően hogy mennyi plusz szervezett túrán szeretne részt venni az ember.
Most pedig megmutatom Nektek a mi útitervünket, ami szerintem szuperül lefedi az egész szigetet és tényleg minden főbb látnivalót tartalmaz.
Csakúgy mint a többi szigetet, Mauit is az Outdoorsy-n keresztül foglalt campervannel fedeztük fel. Itt volt először olyan autónk, hogy maga az autó egy kis 4 kerék meghajtású Honda terepjáró volt, és a tetejére volt szeretve egy sátor box, amit egy perc alatt nagyon egyszerűen ki lehetett nyitni. Szuper találmány, és jól jött a pici autó, mert a Hanába vezető kacskaringós szűk úton nem lett volna olyan kényelmes nagyobb, kompaktabb lakóautóval manőverezni.
1.nap:
Waihee Ridge Trail
Waiehu Beach Park
Bálna kilátó
2. nap:
Molokini Kráter
Iao völgy túra, a Titkos út és a Tű hegy
3. nap:
Hanába vezető út - Road to Hana
Iker vízesés (Twin Falls)
Bambusz erdős túra
Szivárványfák
Ke'anae Arborétum
Ke'anae Kilátópont
Pua'a Ka'a vízesés
Hanawai vízesés
Hana Lava Tube
Waiʻānapanapa State Park, fekete homokos strand
Kaihalulu vörös homokos part
Wailua vízesés
Újratervezés
4. nap:
Pīpīwai Trail: Banyan fa, ʻOheʻo Gulch, Waimoku vízesés
Vissza a sziget belsejébe
Haleakalā vulkán krátere, naplemente
5. nap:
Lāhainā,
Maui (vagy Amerika) legnagyobb Banyan fája
Honokeana öböl
Honolua öböl
Kapalua Tengerparti tanösvény
6. nap:
Kajaktúra bálnákkal
Wailea Beach
Little Beach
Big Beach
Makena Cove
Ahihi Cove
1. nap: Északnyugati partszakasz
Első nap dél körül érkeztünk a Kahului reptérre. Innen még el kellett mennünk felvenni a kocsit, mivel nem hozták ki nekünk a reptérre, ez egy kis plusz idő volt, de viszonylag hamar megfordultunk.
Majd hogy ne autózzunk sokat, a közeli északnyugati partszakaszt ütemeztük be az első nap délutánjára.
Waiehu Beach Park
Először a Waiehu strandon piknikeztünk egyet, miközben a távolban bálnákban gyönyörködtünk. Mint kiderült ez a kis strandolós partszakasz közvetlenül egy nagy golfpálya mellett található, ezért nem csoda, hogy találtunk pár golflabdát a homokban sétálva. A legkülönlegesebb egy citromsárga, Spongyabobos golflabda volt. 🙂
Waihee Ridge Trail
Majd miután megpihentünk kicsit, és feltankoltunk energiával, tovább indultunk Maui első túrájára, a Waihee Ridge Trailre.
Ez egy 6,5 km-es túraútvonal, amely egy erős emelkedővel kezdődik, de megéri kitartani, mert utána nagyon szép zöld, buja növényzetű hegygerincen visz végig az útvonal. A klímának és az óceán közelségének köszönhetően nagyon sokszor felhők övezik a hegycsúcsot, ezért érdemes a korai órákban kezdeni a túrát.
A séta során nagyon szép panoráma nyílik mind az óceánra, mind a völgyre.
Nekünk a túra felénél felhőbe borult a hegy, és nagyon érdekes volt, mert kb láttuk ahogy besétáltunk a felhőbe. Pár méterrel korábban még a gyönyörű panorámában gyönyörködtünk, majd mikor már a felhőben voltunk, pár tíz méterre szűkült a látótávolság. Valamint nagyon lehetett érezni a hőfokbeli különbséget, a felhőben szerintem 5-6 fokkal hidegebb volt.
Annyira sűrű volt a felhőtakaró, hogy nem sok esélyt láttunk arra hogy kitisztul az ég, illetve beszéltünk a szembejövő turistákkal és ők is azt mondták hogy onnantól végig felhőtakaró van, így aztán úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, és inkább még a tengerparton töltünk több időt ahol verőfényes napsütés van.
Illetve még el is kellett mennünk bevásárolni, mert ugye ez volt az első napunk a szigeten, így 5-6 napra fel kellett tankolnunk kajával, hogy a vásárlásra ne legyen gondunk a továbbiakban.
Kahuluiban nagy a választék. Van Target, Walmart és Safeway is. Mi egyébként a Target mellett döntöttünk és sikerült mindent beszerezni. Nyilván romlandóból csak limitáltan tudtunk vásárolni, mert csak egy hűtőtáskák volt.
Bálna kilátó
Ezt követően pont naplemente előtt értünk a Bálna kilátó ponthoz Maui délnyugati partszakaszán. Ez a hely nem véletlenül kapta a nevét, igazi bálna néző paradicsom.
Kicsaptuk a kempingasztalt és a kempingszékeket és naplementében igazi bálna show közepette szépen elfogyasztottuk a piknik vacsoránkat.
Voltak bálnák, melyek nagyon közel jöttek a parthoz, illetve láttunk bálnákat távolabb is. A bálna fújásoktól, a kecses bálnafarkas alámerüléseken keresztül egészen a kiugrásokig mindent láttunk.
A többi Hawaii szigeteken is láttunk már hasonló bálna mozgolódásokat, a legtöbbet Kauain, de ez ami itt Mauin volt, messze lepipálta bálnales szempontjából a három másik szigetet.
Mint ugye említettem az általános tudnivalók posztomban, Hawaiion nem lehet csakúgy bárhol félre húzódni és kocsiban éjszakázni. Ezért Hipcampen próbáltunk éjszakázó helyeket keresni, de sajnos utolsó pillanatban visszamondták a foglalásunkat, de végül az Olowalu kempingben sikerült első éjszakára lefoglalnunk az utolsó szabad lakóautós placcot. Többi este meg volt hogy találtunk kemping helyet, volt hogy vadkempingeztünk.
Az Olowalu kemping csodaszép volt. Egyből az óceánparton van, másik irányba nézve meg gyönyörű hegy magaslik a háttérben. Maga a kemping is nagyon szépen rendezett volt, és nagyon hangulatosak voltak a kültéri tető nélküli zuhanyzó kabinok, ahol fürdés közben a csillagos eget lehet pásztázni hullócsillagok után kutatva.
2. nap: Molokini Kráter, Iao völgy
Ezen a napon korán kellett kelni, mert 6-kor kezdődött a checkin a Molokini Kráteres hajós búvártúránkra a Maalaea öbölnél, ami negyed óra kocsira volt a kempingtől.
Molokini Kráter
Még sötét volt amikor odaértünk a találkozó helyre. Minden klappolt. Találtunk parkolóhelyet, időben sikerült becsekkolni. Ugyan az utolsók között szálltunk fel a hajóra, mégis az egyik legszuperebb helyre sikerült ülnünk, a nyitott fedélzet legelejére.
6:30-kor indult a hajó. Indulás után ismertették a félnapos programot, majd következett a reggeli osztás. Finom friss gyümölcsöket és muffinokat kaptunk reggelire, miközben szeltük a hullámokat, és néztük ahogy a vulkán mögül a napfelkelte rózsaszínre festi az eget.
A Molokini Kráter egy félhold alakú, részben víz alá merült vulkáni kráter, amely ma már egy kis lakatlan sziget, nem messze Maui partjaitól. A szigetet a Hawaii szigetcsoport madárrezervátumává nyilvánították.
A sziget területe csupán 0,1 négyzetkilométer és a félhold alakú kráter belső íve gyönyörű korallzátonynak és vízi élővilágnak ad otthont, és egyébként a bálnák is közel merészkednek a kráterhez.
Amikor odafelé tartottunk, akkor a félhold jobb oldali sarkánál egy kis hajó mellett felbukkant egy bálna. A vízben búvárkodva pedig ha szerencsés az ember akkor a bálnák énekét is hallhatja.
Miután kibúvárkodtuk magunkat, tovább hajóztunk a part közelébe , az úgynevezett Turtle Town (Teknős város) ponthoz, ami a második merülésünk helyszíne volt.
Ez a Turtle Town a víz alatti láva formációiról és az ezek mentén kialakult korallzátonyokról híres, ami közkedvelt helye a zöld tengeri teknősöknek is.
Ez a zátony sokkal közelebb van a parthoz, sokkal turistásabb és ez látszik is rajta. Messze nem olyan szép és színes, mint a Molokini Kráternél a korallzátony. De ennek ellenére így is nagy élvezet volt úszni a teknősökkel.
Amikor szálltunk vissza a hajóba, akkor teljesen véletlenül szembesültünk azzal hogy az egyik túravezetőnk egy olyan magyar aki már több évtizede járja a világot, és a Covid miatt egy pár évre Hawaiion “ragadt”... :D És ennek köszönhetően már úgy ismeri a bálnákat és a zátonyokat, mint a tenyerét.
Egész Hawaiion kétszer találkoztunk csupán magyarokkal. Először Oahun a Diamond Head Hikenál, másodszorra pedig itt a Molokini búvár túrán.
A Turtle Town után elindultunk vissza a kikötőbe. Jó nagy hullámok voltak, és a visszaúton is még sok bálnát láttunk. Szerintem ez a Molokini búvártúra egy nagyon szuper fakultatív program. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Kepaniwai Park & Iao völgy túra, a Titkos út és a Tű hegy
A délutáni programunk a Iao völgy volt a Tű heggyel (Needle State Monument) és a titkos túraútvonallal (Secret Trail).
Odafele úton még megálltunk a Kepaniwai Parkban, ami egy aranyos kis Japán kert a folyó mentén tele szép virágokkal, növényekkel és különböző ázsiai motívumokkal, szobrokkal, épületekkel. Egy rövidke lightos sétára érdemes megállni ebben a parkban.
Majd csupán egy kilométerrel arrébb kezdődhet a kissé nagyobb kaliberű séta, vagy pontosabban inkább túra. Attól függ ki mennyit vállal be. Maga az Iao völgyi turista útvonal, egészen a Tű hegy kilátóig (mely a hegyes formájáról kapta a nevét) szépen ki van építve, és könnyű szakasz, szép kilátópontokkal és vízparti sétákkal. Ez minden korosztálynak ajánlott.
A Tű hegy kilátó mögött azonban át lehet mászni a korláton és lehet folytatni a túrát. Ez a rész viszont már nincs kiépítve és a buja erdőben vezet. Ezt a szakaszt már csak olyanoknak ajánlom akik valóban szeretnek túrázni és nem riadnak vissza attól ha valahol kézzel lábbal kell kapaszkodni. Ez egy 4 km-es túra (oda-vissza). Az odafele út vége elég fárasztó, de megéri a fáradságot, mert ez a gyönyörű körpanoráma várja a kitartó túrázókat.
Ami még különleges ezen az útvonalon, hogy rengeteg Koa fa található az útvonalon. A Koa Hawaii őshonos fa fajtája. A Koa fa az erőt és a bátorságot jelképezi, a Koa szó harcost jelent. Az ősi Hawaii-szigeteken a Koa volt az a fa, amelyet számos ősi kenu, kard és kézifegyver készítéséhez használtak - részben azért, mert a Koa egy tartós keményfa, amelyet a természet úgy tervezett, hogy a legkeményebb igénybevételt is kibírja.
A Koa fának félhold alakú levele van. Ez az egyik leggyorsabban növő fa fajta. Megfelelő környezetben 5 év alatt akár 6-9 méteresre is megnőhet. Átlagosan 15-30 méter magasra nő, és kifejezetten kedveli a vulkanikus talajt.
3. nap: Road to Hana első felvonás
“Road to Hana” - Hanába vezető út
A Hanába vezető út a legikonikusabb road trip útvonal egész Hawaiion. Ez a több mint 100 km-es út köti össze az északi Kahului várost és a keleten fekvő Hanát. (A Road to Hana nem pont Hanánál ér véget, hanem egészen a Kalepa hídig tart.)
Ezen a szakaszon körülbelül 620 kanyar és 59 híd van. Gyönyörű trópusi esőerdőn vezet keresztül az út, és több vízesés is található közvetlenül az út mentén.
Néhányan azt mondják, hogy érdemesebb óramutató járásának ellentétes irányban megtenni az utat a nagy tömeg miatt, de szerintem ha valaki elég korán indul, akkor nincs baj a tömeggel. Mi egy nap alatt szerettük volna megcsinálni az egészet. Nem oda-vissza a jó úton, hanem teljesen körbe, tehát Hana után folytatva az utat óramutató járásának megfelelően. Az a szakasz már nem nagyon van kiépítve, nagy része földút és sokan azt javasolják hogy oda csak 4WD-vel menjen az ember, de nekünk nem kellett bekapcsolni a 4 kerék meghajtást, anélkül is simán végig tudtunk menni.
Reggel hat előtt már úton voltunk, hogy az első megállóhoz világosodásra odaérjünk, mert ennél a nagy Hana-körnél minden perc számít, főleg ha sok megállót tervez közben az ember.
Újratervezés
Mi úgy kalkuláltunk, hogy kb pont sötétedésre végzünk az utolsó megállónál, a Pīpīwai túránál, azt azonban nem kalkuláltuk bele, hogy az ottani Kīpahulu Visitor Centernél lévő parkolót 5-6 körül el kell hagyni, különben megbüntetnek, és 6 órára nem tudtunk volna visszaérni a túrától, viszont ezt a túrát semmiképpen nem szerettük volna kihagyni. Valamint utána még egy 2 órás autózás várt volna ránk föld úton, sok helyen világítás nélkül, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy újratervezünk. Szerencsére sikerült elnapolnunk a másnap reggeli bálnás kajakozásunkat, így úgy döntöttünk hogy Hanában éjszakázunk, és másnap korán reggel megcsináljuk a Pīpīwai túrát, majd szépen világosban visszavezetünk.
Iker vízesés (Twin Falls)
Tehát az első megállónk a Twin Falls volt. Egy picivel nyitás előtt (7 óra előtt) értünk oda, úgyhogy még gyorsan megreggeliztünk. Itt egy kis parkoló van csak, ahol mindenképpen behajtják a parkoló díjat.
Ez egy kiépített sétány, először egy kisebb vízesést pillant meg az ember, majd a Twin Fallshoz még jócskán tovább kell sétálni.
Szép látvány, de le merem fogadni hogy sokan csak az első vízesésig mennek.
Bambuszerdő, Szivárványfák
A Bambuszerdős túránál semmi kijelölt parkoló nincs. Google Mapsen be van jelölve a kezdőpont, de nagyon résen kell lenni, mert csak egy kis “lyukat” lehet látni a sövényben. És annyira szűk és kacskaringós az út, hogy nem is lehet közvetlenül ott megállni, hanem pár száz méterrel arrébb van egy kanyar, ahol kicsit lehúzódva lehet parkolni, de nagyon nagyon limitált hogy hány kocsi tud leparkolni, úgyhogy itt ha valaki nem az elsők között érkezik akkor nem sok esélye van.
A kanyartól a túra kezdetéig visszasétálva az út túl oldalán szivárványfákat lehet látni.
Ezen a túrán nincsenek táblák, ugyan nagyjából kitaposott az ösvény, azonban ennek ellenére is sok olyan elágazás van, ahol nem egyértelmű hogy merre kell menni.
Sokan az egész Road to Hanára túravezetővel jönnek, ezen a bambusz túrán nagy segítség lehet ha ilyen túravezetős csoportok közelében van az ember, de túravezető nélkül sem lehetetlen.
A túra egyébként nagyon változatos. Az autóútról még csak sejteni sem lehet hogy mi vár rád ha kicsit beljebb mész. Nagyrészt bambuszerdőben vezet az út, de van ahol folyón kell átkelni, majd a vége felé a vízesés előtt sziklát is kell mászni. Szuper élmény, és szerencsére nem túl turistás, de azért arra ne számíts hogy senkivel sem fogsz találkozni.
Ke'anae Arborétum
A Ke'anae Arborétum körülbelül félúton található a Hanába vezető úton. Az arborétumban számos növénykülönlegességeket csodálhatunk meg. Itt is vannak szivárványfák, virágok, taro, páfrányok, … A belépés díjtalan, 20-25 percet érdemes rászánni erre a botanikus kertre, itt is a parkolás lesz a legnehezebb.
Ke'anae Kilátópont
A botanikus kert után érdemes lemenni a partra és tenni egy mini kitérőt a kilátóhoz, illetve a híres Aunt Sandy’s Banánkenyér árushoz. A banánkenyeret mi kihagytuk a nagy sor miatt, de állítólag nagyon finom. 2022-ben egy kis mini vekni 8 dollárba került.
Pua'a Ka'a vízesés & Hanawai vízesés
Mindkét vízesés közvetlenül az autóút mentén található, de még így is érdemes megállni mellettük egy kicsit gyönyörködni.
Hana Lava Tube
A Big Islandes posztomban már meséltem a Lava tubeokról.
A láva tube tehát a láva folyam által képzett föld alatti alagút, melynek minden oldala kővé dermedt láva.
Ez a Hana Lava Tube, mint kiderült egy magánterületen helyezkedik el, ezért jó borsos ára van a belépőnek. Nagyon turistás, ugyanis Mauin nem sok látogatható Lava Tube van. A barlang tele van oktató táblákkal, mindenki kap zseblámpát.
Szép formátumok lelhetők fel a barlangban. Aki nem megy Big Islandra, annak érdemes megnézni, viszont szerintem aki megy Big Islandre és megnézi az általam javasolt Láva tubeokat, az nyugodtan kihagyhatja ezt a Hana Lava Tubeot.
Waiʻānapanapa State Park, fekete homokos strand
A Waiʻānapanapa State Park egyike azon kevés parknak, ahova előzetes foglalás szükséges. Nem elég az érkezés napját megmondani, hanem idősávot it meg kell jelölni. Ezzel próbálják korlátozni a turisták számát, ezzel biztosítva, hogy nyugodt, élvezhető maradjon a park. Aki hajnalban indul Kahului irányából és a fentebb említett látványosságokat megnézi, az 3-4 óra magasságában tud odaérni a Waiʻānapanapa State Parkhoz. A belépő 5 dollár fejenként, és 10 dollár pluszba a parkolás.
A park neve egyébként “csillogó vizek”-et jelent. Ami nem is csoda mert a fekete homokos strandon, illetve az egész partszakaszon, melyet a láva formált mégjobban kitűnik a gyönyörű csillogó óceán.
Ha valaki egy nap alatt szeretne visszajutni Maui közepére Hanától, akkor sajnos nincs sok ideje itt időzni, de ha valaki úgy dönt hogy Hanában éjszakázik, akkor érdemes egy fürdőzést beiktatni ezen a gyönyörű strandon.
Kaihalulu vörös homokos part
Mint többször utaltam már rá, Hawaii elképesztően sokoldalú szigetcsoport. Ez Mauin is megmutatkozik, ugyanis csupán három kilométerre a fekete homokos lávával borított partszakasztól egy vörös homokos part található.
Parkoló nem nagyon van, csak egy zsákutca, de ott meg lehet állni és onnan csupán pár perc séta amíg a domb másik oldalára átsétálsz, és megpillanthatod a vörös sziklákat.
Wailua vízesés
Tovább haladva a Kīpahulu látogató centerhez, még útközben állj meg az útmenti Wailua vízesésnél. Itt van aki nagy hőségben úgy dönt, hogy meg is mártózik. A vízesés után kicsit ki van szélesítve az út, ott kényelmesen meg lehet állni.
Ahogy fentebb említettem, újra kellett terveznünk az éjszakánkat és a következő napunkat, hogy meg tudjuk csinálni a Pīpīwai trailt, ezért Hana környékén kerestünk éjszakára last minute helyet, és az utolsó szabad helyek egyikét csíptük meg ebben a csodálatos kempingben.
4. nap: Road to Hana második felvonás
A Kīpahulu völgy, ahol a Pīpīwai túra található és az ʻOheʻo Gulch már 1969 óta a Haleakalā Nemzeti Park része. A Haleakalā Nemzeti Parkba fejenként 15 dollár volt a belépő 2022-ben. Nagyon fontos hogy tartsátok meg a belépőt és a blokkot, mert ugyanezzel a jeggyel tudtok felmenni a Haleakalā vulkánhoz is (3 napon belül).
Pīpīwai Trail: Banyan fa, Waimoku vízesés
Ez volt az első napunk hogy nem világosodáskor keltünk, hanem úgy hogy már sütött a nap. Nem volt “más választásunk”, mert a park csak 9-kor nyitott, és mi meg 5 perc autóra voltunk tőle, így kényelmesen el tudtunk készülni reggel.
Sokan mondják hogy a Pīpīwai túra az egész Hana road trip legjobb túrája, és szerintem is az egyik legjobb. Nagyon változatos, van itt minden: erdő, bambusz erdő, folyó, hidak, vízesés… Könnyű túra és szépen karban van tartva.
Illetve van az út során egy nagy banyan fa, ami nagyon látványos, és egy nagy mangó fa is. Ez valamilyen vad mangó, a gyümölcse kb negyed akkora mint a rendes mangóé, de ugyanolyan finom.
A túra a Waimoku vízesésnél ér véget.
Ez egy könnyű túraútvonal, gyerekekkel is simán teljesíthető.
ʻOheʻo Gulch - A hét szent medence
A Kīpahulu Nemzeti Park másik nevezetessége a ʻOheʻo Gulch vagy más néven a hét szent medence melyeken keresztül a Palikea patak eléri az óceánt. Ezek a medencék vulkáni eredetűek, de nagyon érdekes volt, mert nem feketék hanem szürkék voltak a medencék. Nagy vízbőség idején minden egyes lépcsőnél kis mini vízesés van, ahogy a víz egyik medencéből a másikon át közeledik a tengerszinthez. Ez egy nagyon rövid és könnyű hike, jó kis levezetés a Pīpīwai túra után.
Vissza a sziget belsejébe
Így hogy lelkiismeretesen bejártuk a Kīpahulu parkot, már bőven el is múlt dél. Mivel saját bőrünkön tapasztaltuk meg milyen intenzív a Road to Hana, úgy hogy hajnalban indultunk már nyitásra az első vízesésnél voltunk, és így is csak másnap kora délután végeztünk a Kīpahulu parkban és még előttünk volt a sziget belsejébe visszavezető 2 órás autózás, így váltig merem állítani, hogy a Hana Road tripet nem lehet egy nap alatt megcsinálni úgy, hogy körbe megy az ember, és minden fent említett látványosságot bejár. De megéri rászánni 1,5 napot mert az egész út és minden megálló nagyon gyönyörű.
Tehát délután elindultunk vissza és mivel a Haleakalā vulkános napfelkeltére nem sikerült jegyet foglalnunk (Hónapokkal a választott időpont előtt elkelnek a jegyek. Ugyan van pár jegy amit fenntartanak, és 1-3 nappal az adott dátum előtt teszik elérhetővé, de nem túl egyszerű megkaparintani azokat. Nekünk többször befagyott a rendszer, és még így sem sikerült jegyhez jutnunk, anélkül meg nem engednek be, mert szigorúan korlátozzák a látogatók számát.), így tehát úgy döntöttünk hogy nem napfelkeltét hanem naplementét nézünk a Haleakalā vulkánról → ehhez nem kell külön jegyet foglalni, hanem elég a sima belépő. Úgyhogy ez a megoldás így pont jól beillett az újratervezett programunkba, ugyanis késő délután értünk fel a Haleakalā kráterhez.
Hanától a kráterhez vezető út fárasztó volt, de szép kietlen tájakon mentünk. Jól látszik, hogy az emberek nagy része Hanánál visszafordul, és ugyanazon az aszfalt úton megy vissza a sziget közepére, és csak kevesen vannak, akik bevállalják a teljes kört, ami a hátralévő szakaszon nagyrészt földút.
Haleakalā vulkán, kráter, naplemente
Majd Kulától, a kráterig egy kemény közel egy órás szerpentin vezet felfelé. Nem is csoda, hiszen 3055 méter magas a vulkán.
A Haleakalā vulkán egy nagy pajzsvulkán, Kelet-Maui vulkánnak is szokták nevezni, ez a vulkán alakította a sziget egész keleti részét, körülbelül 75%-át a szigetnek. Az utolsó kitörése körülbelül 500 évvel ezelőtt volt, maga után hagyva a holdbéli tájnak tűnő Haleakalā krátert.
Itt nagyon hosszú túraútvonalak találhatók, melyek elég húzósak a nappali forróságban, ugyanis semmi árnyék nincs a túraútvonalakon, ezért nagyon fontos hogy legyen nálad megfelelő mennyiségű folyadék és naptej.
Viszont akinek nincs ideje a hosszabb túrákra, annak is azt ajánlom hogy legalább egy órát szánjon arra hogy leereszkedik a kráterbe és sétál egy picit ott. Nagyon különleges hely, vöröses, sárgás, barnás a táj, sok helyen homok borítja az utat, és a nap sugarai nagyon festőivé varázsolják a környezetet. Viszont amint árnyékba borul a kráter (ahogy megy le a nap, és a hegy árnyékot vet a kráterre), úgy egyből hűvös lesz. Mégiscsak 3000 méter magasan van az ember.
Illetve jó ötlet még széldzsekit és sálat vinni, mert nagyon szeles tud lenni az idő.
A naplementét fentről a csillagvizsgálótól érdemes nézni. Ott nagyon kevés parkolóhely van, úgyhogy nagy eséllyel a látogatóközpontos parkolótól kell majd felsétálni.
Amikor megy le a nap akkor már nagyon hideg van, úgyhogy kell a meleg öltözet, és jó ötlet egy kis elemózsiát is vinni.
A naplemente csodálatos, sokszor a csúcs alatt vattacukor hatású felhőréteg húzódik és ebben a felhőrétegben tűnik el a narancssárgán izzó napkorong.
Nem is nagyon lehet érzékelni hogy milyen magasan vagyunk.
Aki nem fagyott még át teljesen, annak jó ötlet lehet kicsit tovább maradni amíg teljesen besötétedik, hogy lássa a csillagos égboltot, de azt ne felejtsétek, hogy még előttetek áll egy órás szerpentines autókázás lefelé a korom sötétben.
De óriási élmény, szerintem a Haleakalās naplementét vagy napfelkeltét senki ne hagyja ki aki Mauira látogat.
5. nap: Nyugati partszakasz
Az elmúlt napok intenzív túrái után ránk fért egy kicsit lightosabb terep. A nyugati partszakasz erre pont megfelelő.
Lāhainā
Első megállónk a nyugati part legnagyobb és legnyüzsgőbb városkája, Lāhainā volt.
Lāhainā a tizenkilencedik század elején a Hawaii Királyság fővárosa volt, az 1800-as évek közepén pedig történelmi jelentőségű bálnavadász falu is volt. Herman Melville, ezt a korszakot a Moby Dick című klasszikus regényében örökítette meg.
Ma már nyoma sincs a bálna vadászatnak, helyette hangulatos kis galériák, árusok lepik el a kisvárost. Nagyon kellemes itt sétálgatni, és betérni egy egy festő/fotóművész galériájába ahol lélegzetelállítóan gyönyörű képeket találhatunk.
A város központja a régi bírósági épület, mely ma ingyenesen látogatható múzeumként funkcionál. Ajánlom, mert nagyon érdekes és látványos kiállításnak ad otthont, mely bemutatja Hawaii történetét.
Emögött az épület mögött található Maui (többek szerint egész Amerika) legnagyobb Banyan fája, amely köré egy kellemes kis parkot alakítottak ki padokkal, ahol a nagy hőségben egy kicsit meg lehet pihenni a nagy banyan fa árnyékában.
Honokeana öböl, Honolua öböl
A part mentén rengeteg szép öböl található. Gyönyörű kék víz, helyenként korallokkal, és ha valaki szerencsés akkor még a szárazföldről is kiszúrhatja a tengeri teknősöket.
A Honolua öbölben pedig órákat el lehet nézelődni, ugyanis az meg egy szörf paradicsom.
A nyugati partszakaszon, csakúgy mint Wailea környékén nagyon sok hotel és resort található.
Kapalua tengerparti tanösvény
Itt található a Kapalua tengerparti tanösvény is, amely egy nagyon könnyű terep, végig gyönyörű kilátással az óceánra.
6. nap: Wailea partszakasz
Kajaktúra bálnákkal
Az utolsó napunkat Mauin egy óriási élménnyel kezdtük: bálnákkal kajakoztunk.
Na nem idomított bálnákra kell gondolni, hanem rendesen a vadon élő bálnákra. Mint már fentebb említettem Mauin a bálnák nagyon közel jönnek a parthoz, de bármiféle interakció szigorúan tilos. Nem lehet őket hajóval sem megközelíteni, le kell állítani a motort. Attól még a bálnák dönthetnek úgy, hogy közelebb merészkednek. Ez a szerencsén múlik, csakúgy mint a kajakozásnál is.
(Ezt a képet máshol készítettük, de mi is kb ilyen közel voltunk a bálnákhoz, csak akkor inkább megéltük az élményt, mint hogy fotózzunk.)
A kajaktúrán kétszemélyes kajakok vannak és egy csoportban kb 5-7 kajak lehet. Sok múlik a túravezetőn és a csoport tagjain, hogy mennyire megy a csapat mély vizekre, de a csoport tagjai nem hagyhatják el egymást.
Kajakozás közben már az elejétől lehet látni a bálna fújásokat, amik egyfajta iránytűként funkcionálnak a kajak csoportoknak. És ahogy kicsit beljebb eveztek simán lehet hogy akkora szerencsétek lesz hogy a Ti kajakotok mellett bukkan fel egy, vagy akár több bálna. Nekünk egyszer kb 10 méteren belül volt egy anyuka a kis borjával. És ezután is sokszor közel kerültünk hozzájuk, és nagyobb csapatokhoz is. Nagyon látványos volt, és hihetetlen élmény, főleg amikor a pár méterrel arrébb lévő bálna háta felbukkant és láttuk hogy milyen kicsik is vagyunk mi emberek…
Ezt már csak az tetézte volna, ha nem messze tőlünk egy bálna kiugrik. Ez nem történt meg, csak jóval messzebb, de majd legközelebb… :)
Legszebb strandok a környéken: Wailea Beach, Little Beach, Big Beach, Makena Cove, Ahihi Cove
A délutánt a közeli strandok felfedezésével töltöttük. A legszebb strandok a környéken a
Wailea Beach, a Little Beach, a Big Beach, a Makena Cove és az Ahihi Cove. Mindegyik gyönyörű, de mégis kicsit más.
A Wailea Beach egy kis strand illetve indul onnan egy kiépített part menti sétány.
A Little Beach, a Big Beach és a Makena Beach gyakorlatilag össze van nőve. Ez egy nagy összefüggő homokos partszakasz, tökéletes hely strandolásra és bálna nézésre is.
A Little Beachet esténként lezárják, de a Big Beachre naplemente után is ki-be lehet járni.
A Makena Cove és az Ahini Cove mentén tovább haladva pedig elérkezünk a Makena út legvégéig, ahol kocsival nincs tovább, innen már csak gyalog lehet tovább túrázni.
Ezzel pedig nemcsak a Makea út ért véget, hanem a mi egész Hawaii kalandunk is.
3 hét, 4 sziget, több száz kilométer, rengeteg túra, megszámlálhatatlanul sok élmény, mely örökké emlékezetessé teszi a Hawaii körutazásunkat.
Nekem a Hawaii körutunk egy nagyon különleges utazás volt. Nagyon kevés hely van a világon szerintem, ahol koncentráltan ennyi és ilyen sokféle természeti csodát lehet látni. Az tény és való hogy nem egyszerű és nem olcsó mulatság eljutni ide a világ másik végére, de ha már belevág valaki, akkor érdemes úgy szervezni, hogy amennyi szabit csak lehet, annyit vegyél ki egyszerre erre az útra. Mert 1-hetes út az nem nagyon éri meg, abból minimum 2 nap az utazás (de inkább több). És ha már Hawaiira megy az ember, akkor érdemes több szigetre ellátogatni.
Illetve szerintem ami még fontos, (de ez nézőpont kérdése), hogy inkább a túrákra és az élményekre ne sajnáld a pénzt, viszont a szálláson és éttermeken sokat lehet spórolni, ha valakinek nincsenek extra igényei.
Remélem tetszettek az írásaim, és tudtam segíteni vagy ahhoz hogy kicsit Hawaiion érezd magad, vagy pedig a hasznos tippekkel hozzájárulhattam a saját utazásod szervezéséhez. Ha egyelőre még ilyen messzire nem tervezel menni, és inkább Európában mozogsz, akkor ajánlom Madeirát vagy az Azori-szigeteket, amit szoktak európai Hawaiinak is nevezni.
Ha tetszenek a leírásaim, tarts velem továbbra is hisz rengeteg új blog bejegyzés várható a közeljövőben Közép-Amerikáról, Afrikáról és még számos csodás helyről… :)