Oahu után Kauai volt a második megállónk.
Kauait másnéven a Kert-szigetnek is szokták nevezni. Nem csoda, hiszen valóban olyan érzés mintha egy botanikus kertben lenne az ember.
A szigetre körülbelül időszámításunk után 200-ban telepedtek le a polinézek, majd pár száz évvel később a Tahitiak is megérkeztek. A máig fennmaradt hawaii kultúrára nagy hatással voltak a Tahiti népszokások, vallások.
A sziget csaknem 1500 négyzetkilométer és körülbelül 73.000 állandó lakosa van.
A Hawaii szigetcsoportból Kauai a legészakibb és egyben legidősebb sziget. A természet munkálta a szigetet, és vannak olyan részei melyeket csak repülővel vagy hajóval lehet megközelíteni. A leggyönyörűbb és egyben legérintetlenebb része a Nā Pali Coast. Nem csoda hogy ezt a gyönyörű partszakasz Hawaii egyik legikonikusabb helye.
A kauai kalandunk napokra lebontva:
1. nap: helikopterezés a sziget felett és túra a déli partszakaszon
Kumu kemping tengerpartozás
Nā Pali part helikopter túra
Maha'ulepu Heritage túra
Poipu Beach
2. nap: a sziget közepe
Red Dirt Vízesés
Waipo'o Vízesés
Waipo'o kanyon túra a Pu’u Hinahina kilátóponton keresztül
Kalepa Ridge / Honopū túra
Couchsurfing
3. nap: a sziget északnyugati része
Kalalau Túra a Hā'ena Nemzeti Parkban
Tunnels Beach
Princeville naplemente
4.nap: a sziget északi része
Hanalei öböl szörfözés
Kilauea világítótorony
Kauai északi partszakasza
5.nap: a sziget közepe és keleti része
Anini Beach
Wailua Vízesés
Hindu kolostor
Makaleha túra
Szivárványfák
6.nap: a sziget keleti oldala + repülés Big Islandre
kajaktúra a Wailua folyón + túra a vízeséshez
Wailua Beach
1. nap: helikopterezés a sziget felett és túra a déli partszakaszon
Kumu kemping:
Miután felvettük este a lakóautónkat, a Kumu Kempingben éjszakáztunk. Kauai szigetén nagyon kevés kemping van, és ami van az is hamar betelik. Mivel éjjel sötétben érkeztünk, ezért igazából csak reggel láttuk hogy milyen csoda helyen éjszakáztunk. A kemping egyből a tengerparton van, úgyhogy reggel egyből egy fürdéssel kezdtünk.
Aztán indultunk tovább egy eszméletlen szuper kalandra:
Helikoptertúra a Nā Pali Coast felett
A Nā Pali Coastos helikopterezés egy elég drága mulatság, de szerintem ez a világon a lehető legjobb hely helikopter túrára menni. Ahogy a gyűrött hegyláncot, melyet gyönyörű buja trópusi esőerdő borít, a nap sugarai megvilágítják, az egyszerűen lélegzetelállító látvány. Sokat vacilláltunk hogy milyen időpontot válasszunk a repülésre, de végül a deles indulásra esett a választás, mert akkor már a reggeli felhők jó esetben eloszlanak, és ekkor pont felülről süt a nap, ezáltal gyönyörűen megvilágítva a partszakaszt.
Az tény hogy az időjárás nagyon változatos és kiszámíthatatlan, hiszen óceán veszi körbe a szigetet. És simán lehet hogy a sziget egyik oldalán gyönyörű napsütés van, a másik oldalán meg beszorulnak a felhők a hegyek közé.
Nekünk is így volt. Amíg Lihuétől a sziget nyugati partjaihoz átrepültünk, a Nā Pali Coaston és Kauai északi részén repültünk, addig gyönyörű napsütéses idő volt, majd amikor északról elindultunk vissza a reptér felé a sziget közepében a nagy hegyek között beborult az idő. De ez is óriási élmény volt, mert szinte karnyújtásnyira voltunk a felhőktől, és így a sziget mindkét arcát láthattuk.
Ami hab volt a tortán, hogy olyan helikopterrel mentünk, aminek nem volt ajtaja. Teljesen nyitott volt az oldala, így kilógathattuk volna akár a lábunkat is, de természetesen ezt nem szabad, mert óriási a szél és komoly sérüléseket lehet szenvedni.
De óriási élmény volt hogy nem egy kis 30 cm-es ablakon keresztül néztük a tájat hanem egy egész ajtónyi felületen keresztül gyönyörködhettünk a kilátásban. Ez persze azzal jár, hogy annak ellenére hogy a talajon 30 fok van, a helikopterben nagyon nagyon hideg van, én még dupla pulcsiban és softshell kabátban is fáztam.
Mindenki kapott egy olyan fejhallgatót, amin repülés közben lehetett kommunikálni a pilótával. És ahogy repültünk az érintetlen táj felett, teljesen leereszkedve egy-egy vízesés közvetlen közelébe, úgy folyamatosan mesélt a pilóta a sziget természeti adottságairól, történetéről…
A Nā Pali Coaston berepültünk a hegylánc “gyűrődései” közé, és akkor látszódott csak igazán hogy mekkora is valójában ez az egész hegyvonulat.
Akinek sasszeme van az akár még bálnákat is láthat maga alatt a Nā Pali partszakaszon az óceánban. Annyi a látnivaló hogy nem is tudja az ember hogy hova nézzen.
Egy szó mint száz, ha anyagilag belefér (~300 USD-tól már vannak túrák) akkor mindenképpen ajánlom a helikopteres túrát a Nā Pali Coaston mert örök élmény. És ha valahol, akkor szerintem mindenképpen itt érdemes kipróbálni a helikopterezést.
Maha'ulepu Heritage túra
Egy óra intenzív gyönyörködés után mentünk is tovább a délutánra betervezett túrára: a ~6,5 km-es Maha'ulepu Heritage túraútvonalra a sziget déli részére.
Ez a túra elég magasra tette a mércét, mert végig a tengerparton visz az útvonal, és a bálna szezonban rengeteg bálna van a part mentén. Én nem is tudtam a lábam elé nézni mert végig az óceánt pásztáztam. Nem is hiába mert rengeteg bálna fújást láttam és még pár rendes nagy kiugrást is.
Volt amikor homokos volt a túraút, volt amikor sziklás, volt amikor kissé bozótos, és egy szakasz pedig egy gyönyörűen ápolt golfpályán vitt keresztül.
A túra végén pedig egy több ezer éves barlang található. És ez még nem is minden, érdemes még egy picit tovább menni, mert onnan csupán pár száz méterre van egy kis szárazföldi (Galapagosi) teknős rezervátum, ahol egy nagy bekerített részen teknősök élnek és testközelbe lehet menni hozzájuk. De ne érintsd meg őket!
Ez volt egész Kauain és talán egész Hawaiion a leglightosabb túránk, mert itt szinte végig egyenes a terep, de mindemellett rengeteg látnivalót és élményt nyújt. Úgyhogy én ezt a túrát mindenképpen besorolnám Hawaii legjobb túraútvonalai közé.
Poipu Beach A nap lezárására tökéletes program a Poipu Beachen egy séta a naplementében, és ha szerencsés az ember, akkor még pihenő teknősöket is láthat a parton.
2. nap: a sziget közepe
Ezen a napon a sziget belseje felé vettük az irányt.
A délelőtti nagyobb túránk a Waipo'o kanyon túra volt. Az oda vezető úton pedig útba ejtettük a Red Dirt vízesést és a Waipo'o vízesést.
A Waipo'o kanyont szokták Hawaii Grand Canyonjának is nevezni. Valóban van köztük hasonlóság, de azért a hawaii verzió sokkal kisebb. Bár mondjuk a túra során nem ezt éreztük. Elég sokáig kell lefelé menni már a túra első szakaszában, és azért ilyenkor mindig benne van az emberben hogy hűha visszafelé ugyanitt kell majd felmászni. Csakúgy mint a többi túrán, itt is erősen ajánlott a megfelelő túracipő mert a sziklás szakaszon ahol egy kicsit homokos és salakos a sziklák felszíne, ott nagyon könnyen meg lehet csúszni.
Itt is van lehetőség helikopteres kalandra, ezért miközben gyalogosan túrázol elég sok helikopterrel fogsz “találkozni”. Érdemes kitartani a túra végéig, mert egy kis vízesés található a végén, ahol a jéghideg vízben jól esik felfrissíteni a túrázásban elfáradt lábakat.
Kalepa Ridge / Honopū túra
A délutáni túránk a Nā Pali Coast egyik hegygerincén az óceánig vezetett (a hegygerinc magasságában, a tengerszintig nem ereszkedtünk le). Ez a túraútvonal egyébként már hivatalosan nem ajánlott túraútvonal, mert valamiért megszüntették a karbantartását.
Ezt tudtuk előre, viszont kicsit alábecsültük ezt a megjegyzést. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha megfelelő ruházatban vágunk neki. Dehát mivel 30 fok volt, ezért csakúgy mint a legtöbb túrára, kisgatya pólóban mentünk. Viszont mivel az útvonalat már nem tartják karban, ezért az ösvényt körülvevő bozót elburjánzott, így folyamatosan súrolta a karunkat, lábunkat. Csak sajnos ez nem egy sima sövény volt, hanem egy olyan növény mely tele volt tüskével. Azonban kitartottunk, mert mindenképpen szerettük volna megnézni a Nā Pali Coastos kilátást a hegygerincről is. A végén a látvány kárpótolt. De a kocsihoz visszavezető út már nagyon nem volt kellemes.
Ezután a túra után még mindenképpen érdemes elmenni a pár km-rel arrébb lévő Pu’u O Kila Kilátóhoz, főleg ha az ember nem vállalja be a Kalepa Ridget. Mi estére értünk ide, ekkor már felhős volt, de tiszta időben biztos nagyon szép a kilátás.
Couchsurfing
Pár estét couchsurfingeztünk Kauain. De igazából csak egy kertre és abban egy autónyi területre volt szükségünk, mert couchsurfingezéskor is az autóban aludtunk.
A hostjaink egy nagyon cuki helyi pár volt egy egy éves kisbabával. A kertjük pedig maga volt a paradicsom. Egy folyó volt a kert végében és botanikus kertbe illő növények mindenhol. A hostok reggel-este szörfözni jártak a közeli strandra, mintha egy filmből jöttek volna elő. És nem mellesleg még a srác hippie apukájával is megismerkedtünk, aki még 73 évesen is napi több órát szörfözik és nem mellesleg Bethany Hamilton jó barátja (a híres női szörfbajnok, akinek egyik karját leharapta egy cápa, és még filmet is készítettek róla).
Csakúgy mint eddig mindig, nagyon élveztük a Couchsurfingezést, mert szuper volt “őslakos” helyiekkel megismerkedni, és látni az ő szemszögükből a dolgokat, meg helyi történeteket hallani tőlük.
3. nap: a sziget északnyugati része
Kalalau Túra a Hā'ena Nemzeti Parkban
A Kalalau trail egész Kauai legikonikusabb túrája, ugyanis az egész út során a Nā Pali Coastban gyönyörködhet az ember.
Ennek a túrának több szakasza van. Lehet vízeséshez és strandhoz túrázni, illetve van lehetőség többnapos kalandra is, ekkor a nemzeti parkban lehet aludni, csak ugye ekkor háton kell cipelni az egész kemping felszerelést. Mi a Hanakāpī‘Ai Beachig mentünk, ahol kellemesen piknikeztünk egyet miközben a bálnákat pásztáztuk.
A Kalalau túrára előre kell online jegyet foglalni, mert a túra kezdeténél lévő parkolóban nagyon kevés parkolóhely van. Mi is már csak a pár kilométerrel arrébb lévő parkolóba tudtunk helyet foglalni. Onnan viszont jól kiépített ingyenes buszjáratot biztosítanak a túra kezdetéhez.
Hawaiion nem kell sok túraútvonalért fizetni, de ez egyike azon kevés útnak. Azonban ennek ellenére nagyon ajánlom, mert gyönyörű útvonal.
Tunnels Beach
A Tunnels Beachre azt mondják hogy az egyik legjobb hely snorkellezésre Kauain. Van itt egy U alakú zátony, ami felfogja a nagy hullámokat, de azért még így is lehet érezni az áramlást. A partszakasz és a vízi élővilág is szép volt, de azért messze nem volt annyira látványos mint ahogy be van harangozva. Snorkellezésnél nálam Gili (Bali) és a Nagy-korallzátony viszi a pálmát.
Állítólag Hawaiion is gyönyörűek voltak a korallzátonyok, csak az intenzív mezőgazdaság és cukornád termesztés miatt nagyon sok vegyi anyag került az óceánba, ami a korallzátonyok pusztulásához vezetett.
Princeville
Princeville egy nagyon rendezett környék tele villákkal és golfpályákkal. Nekem már túl rendezett és túl szabályos volt. Szerintem nagyon kitűnik az eredeti Hawaii környezetből, túlságosan mű. De a part mellett van egy sétány, ahonnan nagyon szép a naplemente.
4. nap: a sziget északi része
Hanalei öböl szörfözés
Ezt a délelőttöt a hostjainkkal töltöttük, együtt megreggeliztünk a gyönyörű otthonukban, majd elmentünk a Hanalei öbölbe szörfözni. Ez az öböl már alapból csodaszép háttérben a hegyekkel, és a szörfözés még egy lapáttal rátett az élményre.
Családostul mentünk, jött a kisbaba és a kiskutya is és a strandon a nagypapával is találkoztunk. Szuper idő volt, és a hullámok is pont jók voltak.
Délután még ellátogattunk a Kilauea világítótoronyhoz, és még pár strandot felfedeztünk az északi partszakaszon.
Ez egy ilyen lightos, túra-mentes nap volt. Ugyan beterveztünk egy vízeséstúrát, mert a Kellékfeleség filmet itt forgatták és szerettem volna élőben megnézni a filmből azt a bizonyos vízesést, de kiderült hogy magánterületen van, úgyhogy nem mehettünk be.
Itt egyébként sok olyan magánbirtok van, ahol a tulajnak van saját vízesése, akár barlangja. Meg például Big Islanden is vannak olyan magánbirtokok, ahol saját láva barlangra bukkantak magánterületen. Úgyhogy vannak akik jól választottak telket... :)
5. nap: a sziget közepe és keleti része
Ezen a délelőttön északról lecsorogtunk a keleti részre, útba ejtve az Anini Beachet és még pár másikat.
Majd egy kicsit eltávolodva az óceántól megérkeztünk a Wailua vízeséshez.
Hindu kolostor
Majd a Hindu kolostorba látogattunk el, ami csodaszép környezetben van, gyönyörű kilátással a folyóra és az azt övező esőerdőre. Illetve a kertjében van egy óriási Banyan fa.
Szivárványfa
A kolostortól nem messze, csupán pár perc autóútra pedig szivárványfák találhatók. A szivárványfa az eukaliptusz félék családjába tartozik. Különlegessége, hogy a törzséről hosszúkás csíkokban válik le az elszáradt vékony felső réteg, ezáltal szivárványos külsőt kölcsönözve a fatörzsnek.
Az interneten lehet látni jó pár agyon photoshopozott képet. Nyilván élőben azért nem olyan mintha filctollal színezték volna ki, de valóban gyönyörűen elkülönülnek a különböző színek. Nagyon különleges.
Makaleha túra Az 5. napunkat a Makaleha túrával zártuk. Ugyan nem mentünk el a legvégéig, mert akkor ránk sötétedett volna, de a bambusz erdőig elmentünk. Ez is egy nagyon szép túraútvonal. Nincs tele turistával, alig volt másik túrázó. Sokáig a folyóparton megy az útvonal, van ahol át is kell kelni a folyón.
A szállásra visszafelé vezető úton (ami megint a Kumu Camp volt) sok olyan helyet láttunk, ahol az út mentén ki voltak rakva rekeszben, vagy egy kis tákolt asztalon zöldségek, gyümölcsök, melyek becsületkassza alapon működnek. Olyan sok finomság érik a kertben, hogy a tulajok nem győzik megenni, így a maradékot kiteszik a becsületkasszás polcra, hogy az arra járók megvehessék. Ez szerintem szuper ötlet.
És mellesleg itt egy avokádó körülbelül 3-4-szer akkora mint amit Európában lehet venni a boltban, meg persze az íze is sokkal zamatosabb.
A hostjaink egyébként mesélték hogy a sziget belsejében van pár túraútvonal, ahol bizonyos évszakokban éjszaka világító gombákat is lehet látni. Mi nem túráztunk éjszaka, de biztos nagy élmény lehet az is!
6. nap: a sziget keleti oldala + repülés Big Islandre
Kajak túra a Wailua folyón + túra a vízeséshez
Az utolsó napunkat Kauain egy szuper kalanddal zártuk. Kajak túrára mentünk a Wailua folyón. Gyönyörű volt a környezet, a kora reggeli folyón felfelé kajakozáskor azonban még egy kicsit hűvös volt.
Egy óra evezés után kikötöttünk, és onnan a szárazföldön folytattuk a túrát. Egy vízesés volt a cél. Ahhoz hogy odaérjünk gyönyörű erdőn keresztül vezetett az út, és még a folyón is át kellett kelnünk.
A vízesésnél volt egy csomó kakas, ami Kauai egyik fő szimbóluma, mert egyébként a sziget egészén nagyon sokszor bukkan az ember vadon élő kakasokra, tyúkokra.
Tisztelik is őket, olyannyira hogy még az egyik az egyik helyi rádió csatornát is róluk nevezték el “Rooster Country”-nak, vagyis Kakas Országnak. Egyébként nagyon jó country zenéket játszottak a Rooster Country-n. :)
Piknikeztünk egyet és meg lehetett mártózni a hideg vízesésben, aztán elindultunk vissza, ugyanis még várt ránk a visszafelé kajakozás egészen vissza a folyó torkolatáig. Ekkor már gyönyörű nyári idő volt, egy kis szembeszéllel megspékelve.
Ezután még maradt egy kis időnk így lementünk a Wailua Beachre egy kicsit strandolni. Aztán indultunk a reptérre ugyanis ezzel a Kauai kalandunk a végéhez ért, és Big Island felfedezése volt a következő megállónk.
Gyere és tarts velünk Big Islandre is!