top of page
  • Szerző képeBerni

Hawaii/Big Island - a vulkánok és a láva birodalma

Big Island vagy másnéven Hawai'i szigete egy eszméletlenül különleges és sokoldalú sziget, a Hawai'i szigetcsoport legfiatalabb szigete.

A több mint 10ezer négyzetkilométerével nagyobb mint a többi sziget együttvéve, nem hiába a Big Island (Nagy-sziget) elnevezés.

A szigeten több aktív vulkán is található, a vulkanikus aktivitásnak köszönhetően a sziget még a mai napig nő, ugyanis a kitörő láva egy lávafolyóként lefolyik a tengerbe, majd megszilárdul, ezáltal növelve a sziget alapterületét.


A szigeten öt vulkán található a két legnagyobb a Mauna Kea (4205 m) és a Mauna Loa (4169 m). A Mauna Kea jelenleg egy szunnyadó pajzsvulkán. Szunnyadó Óriásnak is szokták hívni, mert utoljára körülbelül 4500 éve tört ki. Ugyan a tengerszint felett “csak” 4205 méterre magasodik, azonban a tengerszint alatti részével együtt több mint 10.000 méter magas, ezáltal a legmagasabb hegy a Földön. Magasságából kifolyólag sokszor hó borítja a hegy tetejét. Ami egész különleges látvány, főleg úgy ha a tengerparton meg 30 fokban fürdőzik az ember.

A Mauna Loa ezzel szemben sokkal aktívabb vulkán, 2022-ben újra kitört csaknem 40 évnyi szunnyadás után.


A Big Island ökológiailag a világ egyik legkülönlegesebb helye, ugyanis a sziget domborzatának fekvésének és adottságainak köszönhetően 8 éghajlati öv is megtalálható a szigeten. Akár egy órás autózással elérhető a trópusi monszun, a tundra, és a sivatagi éghajlat is.

Ez tehát azt is jelenti, hogy simán lehet hogy a nyugati oldalon 30 fokos hőség és verőfényes napsütés van, a keleti oldalon pedig szakad az eső.

A keleti part központi városa Hilo a világ egyik legcsapadékosabb városa az évi 272 csapadékos napjával. Nem csoda tehát hogy a nagyobb vízesések is a sziget keleti partján találhatók: Akaka Falls, Rainbow Falls.


Rengeteg csodás látnivaló van a szigeten és nem érdemes csupán az egyik oldalon leragadni. Egy 5-napos road tripbe belefér a legtöbb látnivaló, de ekkor nincs megállás. Napi lebontásban mutatom meg Nektek a Big Island legszuperebb látnivalóit, túráit és helyeit, amiket szerintem semmiképp ne hagyjatok ki.

1. nap:

  • Two step Beach

  • Pu'uhonua O Honaunau Nemzeti Történelmi Park

  • Túra a Cook Kapitány emlékhelyhez

  • Kona

  • ‘Alula Beach

2. nap:

  • Punaluʻu Beach, fekete homokos vulkanikus tengerpart sok teknőssel

  • Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

  • Halemaʻumaʻu kráter

  • Thurston Lava Tube

  • Kīlauea Iki kráter túra

  • Chain of Craters Road

  • Sea Arch

3. nap:

  • Kaumana Barlangok

  • Akaka Falls vízesés

  • Onomea öböl túra

  • Hilo

4. nap:

  • Kaimū fekete homokos strand, Pāhoa

  • Rainbow Falls

  • Waipio Valley kilátó

  • Kēōkea Beach

5. nap:

  • Pololū Trail

  • Hapuna Beach

  • Manta rája búvártúra


1.nap: Big Island nyugati oldala

Two step Beach

Ez a strand állítólag az egyik legjobb strand snorkelezésre Big Islandon. Több mindenkitől hallottuk hogy ezen a partszakaszon a delfinek nagyon közel szoktak jönni a parthoz, és az sem elképzelhetetlen hogy teljesen természetesen mindenfajta szervezett túra nélkül delfinekkel úszhat itt az ember.

Amikor mi voltunk itt, akkor elég nagy hullámok voltak. Láttunk egy két korallt, halakat meg teknősöket, de delfinekkel sajnos nem találkoztunk. De ennek ellenére sem bántuk, mert valóban szép partszakasz. (Bár ahogy a Kauai bejegyzésben is írtam, azért messze van pl egy Gilis snorkelezős élménytől.)


Pu'uhonua O Honaunau Nemzeti Történelmi Park

A búvárkodás után átsétáltunk a Pu'uhonua O Honaunau Történelmi Parkba, ahol gyönyörű pálmafás környezetben a régi Hawaii kultúrát, fa szobrászatot (Tiki szobrokat) és a régi kezdetleges épületeket mutatják be. Nagyon szép kis park és ha szerencsés az ember akkor még pihenő teknőst is láthat a parton.


Túra a Cook Kapitány emlékhelyhez

A délelőtti snorkelezés és történelmi park után a Cook Kapitány emlékhelyhez vettük az irányt. Azért ilyen sorrendben csináltuk, hogy ne kelljen ide-oda autóznunk. de így visszagondolva sokkal jobb lett volna egy kicsit ide-oda autózni pluszban reggel és a túrával kezdeni a napot.

A túráról azt kell tudni, hogy a parkoló és a tenger között körülbelül 400 méter a szintkülönbség, és kb két darab fa van az egész úton ahol meg lehet állni egy kicsit hűsölni, azt leszámítva végig tűző napon megy az út. A túra kb 6,4 kilométer (oda-vissza). Odafelé végig lejtő és visszafelé végig emelkedő. Mi kb 11-kor kezdtük a túrát, már lefelé is jó meleg volt. Nagyon kellemes volt, amikor lent meg tudtunk mártózni az óceánban, és egyébként egész Hawaiion ez volt szerintem a legjobb snorkelezős hely. A part mentén sekély a víz és gazdag az élővilág. És ebben az öbölben is sokszor lehet egyébként delfineket látni.

A késői kezdés miatt azonban pont a legnagyobb hőségben a kora délutáni órákban másztunk vissza felfelé, ami nem volt túl kellemes, főleg úgy hogy semmi árnyék nincs az úton.

Ezért én mindenkinek azt javaslom hogy a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban menjél erre a túrára, és fejenként minimum 1 liter ivóvíz és egy baseball sapka/kalap, na meg persze naptej legyen mindenkinél. Amúgy gyönyörű a túra, mert végig az óceán a látvány, úgyhogy ne hagyjátok ki.


Kona

Kona a nyugati part legnagyobb városa. Egy nagyon hangulatos kis tengerparti városka, mediterrán hangulattal. Sok virág van az utcán, pezseg az élet, tele van a város vendéglátóhelyekkel, érdemes egy rövidke sétára megállni a tengerparti sétánynál.


‘Alula Beach

Azért a nyugati parttal kezdtük a Big Islandes road tripünket, egyrészt mert Konába repültünk, másrészt pedig mert első napra terveztük a Manta rájás búvárkodást. Viszont amikor végeztünk a Captain Cook Hikekal, akkor kaptuk az üzenetet, hogy sajnos elmarad a mai túra a nagy hullámok miatt. Hát nagyon nem örültünk, mert mivel a terv az volt hogy körbeautózzuk a szigetet, ezért nem volt időnk várni másnapig, úgyhogy az egyetlen lehetőségünk az volt, hogy utolsó napra (indulás előtti estére) átrakatjuk a manta rájás túrát. Szerencsére volt még hely arra a napra, már csak reménykednünk kellett hogy az időjárás is kedvezzen nekünk.

Így spontán változott a terv, és még megnéztünk pár olyan strandot első nap este, amit utolsó napra terveztünk a nyugati parton, amikor visszacsorgunk Konáig.

Így látogattunk el az ‘Alula Beachre, ami egy igazi kis rejtett kincs. Ez egy természetvédelmi területen fekszik. Egy aranyos kis nyugis tengerpart, ami nagyon kedvelt a teknősök körében is, úgyhogy legalább 7 tekit láttunk.

A naplementét egy másik partról néztük, aztán sötétben indultunk a szállásra, amit Hipcampen foglaltunk. Egy gyönyörű kertben éjszakáztunk barik, kecskék és avokádó fák társaságában.


2. nap: Hawaiʻi Vulkánok Nemzeti Park

Punaluʻu Beach, fekete homokos vulkanikus tengerpart sok teknőssel

Ezt a teljes napot a Hawaiʻi Vulkánok Nemzeti Parknak szenteltük. Odafelé úton még megálltunk azonban a Punaluʻu Beachen. Ez szuper döntés volt, mert ez egy gyönyörű vulkanikus strand korom fekete homokkal. Meseszép pálmaerdő övezni, és itt is előszeretettel pihennek meg a teknősök.


Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Ez a nemzeti park elképesztő dolgokat tartogat a látogatók számára. Itt közelről is megtekinthető a világ legaktívabb vulkánja a Kīlauea, amely legutóbb 2018-ban örvendeztette meg fényképészeket, amikoris a nagy lávafolyam az óceánba ért, ezáltal nagyon látványos természeti jelenségeket okozva.


Halemaʻumaʻu kráter

Amikor mi voltunk Hawaiion 2022 februárjában, nem volt semmilyen nagyobb kitörés és hír a vulkán aktivitásáról, ezért álmunkban sem gondoltunk hogy fogunk igazi lávát látni, ezért amikor épp a Kīlauea Halemaʻumaʻu kráterénél sétálgattunk, akkor nagyon meglepődtünk amikor kiabáltak nekünk hogy menjünk gyorsan, mert éppen láva lövell ki a földből a kráter mélyén. Elég messze volt, de még így is lehetett szabad szemmel látni, távcsővel pedig egyenesen szuper látvány volt. Így hát kiderült hogy annak ellenére hogy nincs nagy vulkánkitörés, attól még ilyen kicsi aktivitások folyamatosan vannak.

Óriási élmény volt hogy láthattunk élőben lávát. Biztos éjjel is nagyon látványos lehetett!


Thurston Lava Tube

Tele élménnyel mentünk tovább és következett a a Thurston Lava Tube.

A Lava Tube megfelelő fordítása talán láva folyam által képzett föld alatti alagút.

A láva általában csatornákban hagyja el a kitörés helyét. Ezek a csatornák nagyon forróak maradnak, miközben a környezetük lehűl. Ez azt jelenti, hogy lassan falak alakulnak ki körülöttük, ahogy a környező láva lehűl és/vagy ahogy a csatorna mélyebbre olvad. Ezek a csatornák elég mélyek lehetnek ahhoz, hogy kéregbe boruljanak, és egy szigetelő csövet képezzenek, amely a lávát olvasztva tartja, és csatornaként szolgál az áramló láva számára. Az ilyen típusú lávacsövek általában közelebb vannak a láva kitörési pontjához.

Ezek olyanok gyakorlatilag mint egy több kilométer hosszú földalatti alagút, melynek minden oldala megszilárdult láva.


Kīlauea Iki Kráter túra

Az Iki túraútvonal levisz teljesen a kráterbe, nagyon ajánlom hogy szánjatok időt erre, mert szuper élmény, olyan mintha a Holdon sétálna az ember. Amerre csak látsz, mindent láva borít. Egy-két repedésből növények törnek a magasba. De ezt a pár növényt leszámítva teljesen kopár a kráter, mindenhol csak a különböző láva által formázott alakzatok láthatók.


Chain of Craters Road

Ez az út (autóút) egy 29km-es út ami 4000 méter magasból leereszkedik a tengerszinthez. Az út során lélegzetelállító látni hogy a láva hogy formálta át a tájat. Tisztán lehet látni ahogy hömpölyögve folyt le a hegyről a láva, ugyanis még kővé dermedten is, teljesen vissza adja a hömpölygés érzetét, úgy is hogy valójában már nem mozog. Illetve azt is lehet látni még helyenként hogy hol vezetett a régi aszfalt út, és ahogy a lávafolyam akadályt nem ismerve eltűntette a régi utat. Talán ez a Chain of Craters Road sugallja és adja át a legjobban hogy micsoda erővel rendelkezik a természet.


Az út végén a Holei Sea Arch, vagyis a tengeri láva boltív található, amely majdnem 30 méter magas és a tenger folyamatosan formálja.


Ha a fent felsoroltakat mind végigcsinálod, akkor egy pillanat alatt elillan egy nap. Szerintem érdemes erre a nemzeti parkra egy egész napot szánni, mert olyan különlegességeket láthat itt az ember, amit csak nagyon kevés más helyen a Földön. És mint mondtam, igazából olyan érzés mintha egy másik bolygón lennél nem is a Földön.


3. nap: a sziget keleti oldala

Kaumana Barlangok

Ennek a napnak is meghatározó tényezője volt a láva, ugyanis a napot a Kaumana Barlangoknál kezdtük, ami a Mauna Loa vulkán kitörésekor kialakult láva barlang. A bal oldali részébe kicsit hosszabban be lehet sétálni, olyannyira hogy már egyáltalán nem lehet látni természetes fényt, ezért ha lekapcsolod a zseblámpát akkor szó szerint korom sötét van és az orrodig sem látsz el. Nagyon nedves bent a levegő és folyamatosan olyan a zseblámpa fényénél mintha a köd szitálna. Nekem ez a lava tube, sokkal jobban tetszett, mint a Vulkán Nemzeti Parkban lévő Thurston Lava Tube. Sokkal kevesebb ember volt, és valóban korom sötét volt végig.


Akaka Falls vízesés

Hawaiion sok helyen van úgy hogy egy bizonyos természeti látványossághoz külön kell fizetni a parkolóhelyért és külön a belépőért, ilyenkor érdemes egy kicsit arrébb, még a kapu előtt leparkolni, és plusz száz métert sétálni, ekkor 10-20 dollárokat simán meg lehet spórolni, teljesen legálisan. Az Akaka vízesés is egy példa erre.

A vízeséshez a belépő fejenként 5 dollár volt. Egy nagyon szép esőerdőn visz keresztül az ösvény, már maga a környezet is csodálatos, majd egy kis séta után megpillantod a vízesést ahogy 135 méter magasról robog a mélybe. Itt csak a kiépített útvonalon lehet menni, úgyhogy ez egy hurok túra, de azokon a részeken is gyönyörű ahonnan nem látszik a vízesés.


Onomea öböl túra

Ez egy könnyű, rövid de látványos útvonal. Nagyon érdekes, mert egy botanikus kertet félbevág az útvonal, majd lemegy teljesen a partra, ahol sokszor óriási hullámok csapdossák a partot.

Ez max egy órás program, attól függően mennyit gyönyörködik az ember az óceánban.


Hilo

Hilo a keleti partszakasz legnagyobb városa, több mint 44.000 lakosa van, és jelentős japán populációval rendelkezik.

Ennek tiszteletére van egy szép Japán kert a városban, a tengerparton amit szabadon lehet látogatni. Illetve a Japán kert mellett van egy kis picike sziget a Coconut Island. Ez egy szuper hely egy rövid kis sétához.


Illetve Hiloban van egy gyönyörű park, a Wailoa River Park, ami jó időben a helyiek kedvelt helye piknikezésre, szabadtéri játékokra. Ez a park a Waiākea tavacskát fogja közre, melyen ilyen szép, különleges hidakon lehet átkelni.


4.nap: Big Island déli és keleti része

Kaimū fekete homokos strand, Pāhoa

Ezt a délelőttöt a Couchsurfinges hostunkkal töltöttük, aki mellesleg egy irtó cuki bácsika volt, aki úgy fogadott minket mintha Michelin csillagos étterembe érkeztünk volna. Nagyon aktív, fiatalos bácsi volt tele életkedvvel, és gyönyörű kertje volt. Termesztett ananászt, citromot, banánt, avokádót, különleges fákat, virágokat…


Ezen a délelőttön elvitt minket a Kaimū fekete homokos strandra. Ezt a strandot is elöntötte a láva és hihetetlen volt látni hogy a vastag lávarétegen a pici kis repedéseken hogy kinő újra a növényzet, illetve az eldobott kókuszdióból simán kinőnek a pálmafák annak ellenére hogy nincs rendes föld csak láva.


Pont akkor látogattunk el erre a strandra, amikor helyi farmer piac volt. Nagyon hangulatos volt ahogy összegyűltek a helyiek, mondjuk mi azért kilógtunk mert elég hippie volt a közeg.

Még a visszafelé úton útba ejtettünk pár másik strandot, majd elbúcsúztunk az aranyos hostunktól és észak felé vettük az irányt, mert hosszú út állt még előttünk, hogy elérjünk Big Island legészakibb pontjához, ahol foglaltunk éjszakára Hipcamp szállást.


Rainbow Falls

Útba ejtettük a Szivárvány vízesést. Ez egy rövidke kis megálló, mert semmit nem kell túrázni hogy lássuk a vízesést, ugyanis egyből a parkoló mellett van a kilátópont. Mondjuk nem is akkora mint az Akaka Falls, de ha már úgyis útba esik mindenképpen álljatok meg, mert azért nem minden nap lát az ember ilyen szép vízesést parkolók mellett.



Waipio Valley kilátó

Észak felé haladva, a Mauna Kea vulkánt elhagyva közeledünk az öreg kimerült Kohala vulkánhoz. Hawaii (Big Island) öt nagy vulkánja közül ez a legidősebb, egyes kutatások szerint akár 1 millió éves is lehet, viszont 120.000 éve már nem tört ki. A vulkánt délről lehet megkerülni, és mielőtt még eltávolodnánk az óceántól az utolsó kilátópont ahonnan csodaszép panoráma nyílik a vulkánra (háttérben az óceánnal), az a Waipio Valley kilátópont. Érdemes itt megállni, és piknikezni egyet ezzel a gyönyörű kilátással.

Illetve van lehetőség letúrázni a völgybe és a fekete homokos strandra.


Kēōkea Beach

A nap végére, útba ejtve a fenti megállókat kényelmesen fel lehet érni az északi csücsökbe. A Kēōkea Beach tökéletes záró helyszín a naphoz. Van itt piknikezési lehetőség, mosdó és még egy kisebb kilátó is ahonnan bálnákat lehet pásztázni.

Éjszaka maradjatok kint egy kicsit nézni a csillagokat. Itt az északi ponton nagyon kevés a fényszennyezés és ha nem felhős az ég akkor gyönyörűen lehet látni a csillagokat, akár még hullócsillagokat is. :)


5.nap: Északi túra, nyugati part, manta ráják

Pololū Trail

Az utolsó teljes napunkat a Pololū túrával kezdtük. A Honokane Nui Kilátópontig és vissza ez körülbelül egy 5,5 km-es túra, ami először az óceánparton, majd nagyrészt erdőn keresztül vezet. Kellemes túra, bár pont az első szakasz elég meredek. Felfelé cammogva volt hogy meg is álltunk pihenni, bezzeg a helyi fiatalok szörf deszkával a hónuk alatt, mezítláb vidáman futottak le a strandra. Ott azért látszott hogy nekik ez a felfelé út visszafelé biztos hogy meg sem fog kottyanni.

Összességében ez egyébként nem egy nehéz túra, és mindenképpen megéri a fáradságot, mert ilyen gyönyörű kilátás vár a kilátópontnál. Csak Te, a szunnyadó vulkán és a végtelen óceán.


Hapuna Beach

A túra után elindultunk vissza Kona irányába, útba ejtve a híres Hapuna Beachet. Itt is érdemes a kapun kívül parkolni! Ez elég turistás hely, de kellemes homokos (nem fekete) strandja van, nagy hullámokkal. Szuper hely egy kis felfrissülésre.

Itt a keleti parton lefelé csorogva elég sok strand van: Beach 69, Kua Bay, Mahai'ula Beach. Ez utóbbi állítólag egy gyönyörű strand, de az odavezető földút egy megszilárdult láva tengeren megy keresztül, tele kátyúval, és a campervanünkkel nem mertük bevállalni az utat, nehogy az utolsó fél napban okozzunk valami kárt, úgyhogy inkább visszafordultunk, és kerestünk könnyebben megközelíthető strandokat.


Manta rája búvártúra

És végül de nem utolsó sorban, eljött az idő a Big Islandes utolsó kalandunkhoz, a manta rájás snorkelezéshez, és szerencsére most az időjárás is a mi oldalunkon állt.

A manta rája vagy másnéven ördögrája egy szelíd óriás. A kifejlett példány hossza 3-5 méter és úszófesztávolsága 4,5-7 méter, de akár még ezt is meghaladhatja. A manta ráják sekély, planktonban gazdag vizekben érzik jól magukat. Széles szájukkal napi akár 5 kg planktont is be tudnak zsákmányolni. Minden rájának más és más a hasán a mintázat, a foltok száma és mérete, illetve ezek elhelyezkedése gyakorlatilag olyan nekik, mint az embereknek az ujjlenyomat.

(Ezek nem az én képeim, csak szerettem volna szép éles képen is megmutatni hogy hogy néznek ki.)


Ez a manta rájás program késő délután indul, először kihajózás a ráják kedvelt helyének közelébe, majd miután a nap lemegy kezdődik a kaland. Olyan speciális szörfdeszkákat raknak a vízre melyekre alulról led lámpák vannak szerelve, ugyanis éjszaka miután lemegy a nap, az óceán is besötétedik, viszont ez a fény oda vonzza a planktonokat és ezáltal a manta rájákat is.


Erre a szörfdeszkára kapaszkodók vannak szerelve amit a vízbe hasalva meg kell fogni, a láb alá pedig beraknak egy hungarocell rudat, hogy az emberek teljesen a víz felszínén legyenek “kiterülve”, pipán keresztül lélegezve, ezáltal minimalizálva annak az esélyét hogy véletlenül is bárki hozzáérjen a rájákhoz.

A ráják egyszercsak megjelennek a mélyben és közelítenek a szörf deszkához, melyre kb 10 ember fel van csatlakozva és amikor már azt hinnéd, hogy telibe nekimennek a deszkának, akkor hirtelen csinálnak egy bukfencet, és fejjel lefelé pár centi távolságra tőled és a szörfdeszkától több ezer planktont kebeleznek be.

Ez egészen egyedülálló élmény, ugyanis egy lepedő méretű élőlény közeledik feléd az óriási szájával és csupán pár centiméterre suhan el alattad. Mindeközben olyan pici élőlények után vadászva ami szabad szemmel szinte nem is látható. Óriási élmény.


Úgy gondolom hogy ez a program méltóan feltette a koronát a Big Islandes kalandunkra, és méltó befejezése volt az 5 napos road tripünknek.



Sokan kérdezik, hogy melyik szigeteket a legérdemesebb meglátogatni, ha valakinek nincs ideje mindegyikre. Ezeken a listákon Big Island nem szokott az elsők között szerepelni pedig rengeteg csodás dolgot tartogat a tarsolyában. Én őszintén szólva nem is nagyon szeretnék sorrendet rakni, mert minden szigetnek más a varázsa.


És ha már egyszer elutazik ide az ember, konkrétan a világ másik végére, akkor érdemesebb hosszabb időre menni. És én például azt ajánlom, hogy inkább maradjon ki a pihenés rész, mert pihenni bárhol lehet, de ilyen természeti csodák ilyen nagy koncentrációban, és könnyen megközelíthetően (mármint ha már egyszer odaér az ember Hawaiira) nagyon kevés helyen vannak a világon. A szigetek között napi több repülőjárat van, viszonylag kedvező áron. Az egymás melletti szigetekre 30-40 perc a repülőút, és autóval nagyon szuperül fel lehet fedezni mindegyik szigetet.


Ha tetszett a Big Islandes bejegyzésem, akkor gyere velem Oahura, Kauaira és Mauira is! 🙂


Kommentare


bottom of page