Mielőtt még belemegyek a botswanai szafari részleteibe, mindenképpen ajánlom hogy olvassátok el a posztomat amelyben leírok minden hasznos infót a szafarira való felkészüléshez, illetve az elengedhetetlen kellékekről.
A dél-afrikai kalandunk után Botswanába repültünk, ahol egy 4 napos kemping-szafarin vettünk részt a Chobe Nemzeti Parkban.
Botswanai szafari, Chobe Nemzeti Park
A Chobe Nemzeti Park Botswana északi részén található, a namíbiai és a zimbabwei határ mentén. A Chobe Nemzeti Park rendelkezik Afrikában a legnagyobb elefánt populációval, mintegy 50 ezer elefántnak ad otthont a buja növényzetével. De az elefántokon túl is nagyon gazdag állatvilággal rendelkezik, a Chobe folyónak köszönhetően, amely egész évben biztos vízforrást nyújt az állatvilágnak.
Már amikor jöttünk a reptérről akkor a rövid kb 10 perces autóút alatt láttunk elefántot, kudukat és varacskos disznót, úgyhogy jó kezdetnek bizonyult.
Mi egy olyan szafarira fizettünk be, ahol két éjszakát a vadonban tölthettünk sátorban. Ezzel nagyon nagy mázlink volt, mert eredetileg csoportos túra lett volna, de ebben az időpontban épp nem jelentkezett senki erre a túrára, ennek köszönhetően privát túrában volt részünk, ahol saját túravezetőnk / sofőrünk, és mindemellett még saját séfeink is voltak.
De ez tényleg csak szerencse volt, lehettünk volna akár 9-en is a csoportban. Így viszont minden a mi igényünkre lett szabva. És a túravezetővel is szerencsénk volt, mert kb a dzsungel fia volt, az Okavango Deltánál nőtt fel, és már lassan harminc éve ezt csinálta, úgyhogy óriási tapasztalattal rendelkezett.
Ami egy szafarin nagyon jól jön, hiszen egy tapasztalt túravezető tudja az állatok lábnyoma, hangja alapján hogy merre érdemes menni. És emellett nagy elméleti tudással rendelkezik az állatokról.
Nekünk ez a botswanai szafari volt életünk első szafarija, és nagyon szuperül sikerült, rengeteg állatot láttunk, ugyan az esős évszakban voltunk, de csak egyszer áztunk bőrig. Viszont az évszaknak köszönhetően csodás zöld, buja volt a növényzet. Amin egyébként meg is lepődtünk először hogy ennyire buja, sokszor úgy éreztük hogy egy erdőben / dzsungelben vagyunk, pedig hát a szafariról egyből a szavannai táj ugrik be az embernek.
Ez a dús növényzet sokszor megnehezítette az állatok láthatóságát, illetve mivel esős évszak volt, ezért az állatok nem voltak rászorulva a Chobe folyó vizére, de ennek ellenére is 5 csillagos élményben volt részünk, és rengeteg állatot láttunk: elefánt minden mennyiségben, zsiráf, oroszlán, kafferbivaly, víziló, krokodil, zebra, gyönyörű madarak, pávián, kígyó, varacskos disznó, impala, antilop, kudu, sakál, rovarok... tényleg mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna.
Minden reggel 6 körül keltünk, gyors reggeli, aztán már indultunk is a reggeli game drivera. Majd 11-12 körül vissza a sátrakhoz, ahol már friss finom ebéddel vártak a séfek, egy kis pihi. Aztán a délutáni game drive naplementéig, aztán vissza a sátrakhoz vacsi és alvás.
Annak ellenére hogy mozognunk nem sokat kellett mert szinte végig autóban ültünk, mégis elfáradtunk a nap végére, és jól esett az alvás. A sok élmény és a friss levegő megtette a hatását.
Illetve az autós game driveon túl volt lehetőségünk kétszer hajós túrára is menni a Chobe folyóra. Ami ugyancsak óriási élmény volt, hiszen ez a folyóparti terület volt ahol a legtöbb vízilovat, krokodilt és kafferbivalyt láttuk.
Valamint mivel ezen a szakaszon a Chobe folyó a természetes határ Namibia és Botswana között, ezért gyakorlatilag a hajóút során át is hajóztunk Namíbiába.
Visszatérve egy kicsit a dzsungelben való kempingezésre, nekem utazások során nagy mottóm hogy inkább millió csillag az égen mint 5 csillag a hotel szoba ajtaján. Nem véletlen hogy ilyen sokszor megyünk lakóautós utazásra, illetve ebben az esetben most is inkább a kempingezést választottuk.
Elképesztő, amikor éjjel felébredsz és hallod a vadon hangjait. Egy szafaris kempingezéskor a teljes nomádságot kell elképzelni (főleg Botswanában a Chobe Nemzeti Parkban), egyszerű pici sátrak a tábortűz körül, teljesen a természetben, ahol semmi épített dolog nincs.
A séfek egy sátortető alatt főztek mindenfajta kemping felszerelés segítségével, mint pl. hordozható gázpalack, edények, full nomád környezetben, de isteni ételeket csináltak, a vizet pedig egy nagy tartályban tárolták a kocsin, amit 4-5 naponta kell újratölteni a nemzeti parkon kívül Kasanében.
A mosdót is ugyanilyen nomád módon kell elképzelni.
A zuhanyzó egy állvány ami sátoranyaggal körbe van borítva és a tetején van egy akasztó ahova fel lehet lógatni egy kisebb vizes zsákot, és ha meleg vizet szeretnénk, akkor tűzon melegítve ez is megoldható.
De amikor este fáradtan visszaérkezik az ember a kempingbe, ráadásul már sötétedik, és rovarok hada bújik elő, nem biztos hogy nagy kedv van egy ilyen nomád zuhanyhoz, úgyhogy mindenképpen jó ötlet vinni egy csomag nedvestörlőt, jó szolgálatot tud tenni.
A WC az már nem egy olyan dolog, amit annyira könnyen ki lehet hagyni mint egy esti zuhanyt. Itt a zuhanyhoz hasonló keretre szerelt ponyva volt, ami egy földbe ásott lyukat vett körbe, odakészítve mellé a kiásott kupac föld egy ásóval... :D
Azzal tisztában kell lenni, hogy ha valaki a kempingezés élményét szeretné akkor ez ezzel jár. De ennek ellenére is újra ezt választanám, mert a kempingezés és a természet közelsége mindenért kárpótol.
Illetve nagyon sokat jelent hogy reggel nem kell órákat utazni hogy beérj a Nemzeti Parkba, hanem gyakorlatilag felkelsz és egyből ott vagy, ez sok zötykölődéstől megment, és sokkal jobb esélyed vannak hogy a lehető legtöbbet lásd a szafarid során.
Ugyan már leírtam a fontos tudnivalók posztban, de itt is elmondom mégegyszer, hogy a távcső eszméletlenül fontos kellék, ez eszméletlenül sokat dob az élményen! A távcső és a napolaj legyen az a két legfontosabb dolog amit magaddal viszel egy szafarira.
Dióhéjban ennyi volt a botswanai szafarink, ahol életreszóló élményekkel lettünk gazdagabbak.
Zimbabwe, Viktória-vízesés
Ezt követően folytattuk utunkat, és Zimbabwébe vettük az irányt. Olyan túrát foglaltunk, ahol a szafari után még két nap Zimbabwe, Viktória-vízesés következett, itt azonban már csak a transzfer és a szállás volt benne a csomagban.
Mint említettem, Kasane, és a Chobe Nemzeti Park a határ mentén van, és onnan egy órán belül át lehet jutni Namíbiába, Zambiába és Zimbabwébe. Minket a túravezetőnk elvitt a zimbabwei határig, ahol várt már minket a sofőr a zimbabwei oldalon. a határon kellett gyorsan vízumot igényelnünk, átvilágításon átmenni, de minden nagyon gördülékenyen zajlott. És egyébként elég nagy különbség volt a határ két oldalán lévő határépület között. A zimbabwei oldal sokkal régebbi, lepukkantabb volt. De magával a határátkeléssel minden simán ment. És aztán egy óra autózás után (a nemzeti parkon keresztül, ahol az autóból láttunk elefántokat, zsiráfokat és páviánokat) megérkeztünk Victoria Falls városába, ahol található a Viktória-vízesés.
A Viktória-vízesés Zimbabwe és Zambia határán található. Ez a világ legszélesebb vízesése, az 1708 méterével. A magassága 61 és 108 méter között mozog. És emiatt hogy ilyen magasról és ilyen hosszan zúdul a mélybe a hatalmas víztömeg, egyrészt nagyon hangos, másrészt pedig hatalmas párafüggönyt képez (melyet akár 40 kilométerről is látni lehet). Így sokszor a sok párától alig látható maga a vízesés, de érdemes várni, mert olykor-olykor előbukkan.
Illetve az élmény nagyban függ attól hogy melyik évszakban látogatunk el a vízeséshez, erre szerintem a legoptimálisabb akkor amikor közepes a vízbőség, mint például januárban, ekkor ugyanis ekkor kellően sok víz zúdul a mélybe. A vízesést egyébként a Zambézi folyó, Afrika 4. legnagyobb folyója táplálja.
A Viktória-vízeséshez 30 USD a belépő, és egy szép kiépített szakaszon lehet végigsétálni, ahol 16 különböző megállónál, kilátópontból csodálhatjuk meg a vízesést. És emellett még a kis környező erdőben majmocskákat és mongúzokat is láthatunk.
Egészen elképesztő látvány, és én úgy gondolom hogy nagyon is jó döntés volt meghosszabbítani a botswanai kalandunkat ezzel a kis zimbabwei kiruccanással.
Séta Zambiába
A park legvégén elérünk egy kanyonhoz, ami a természetes határ Zambia és Zimbabwe között, és innen átláthatunk a vízesés zambiai szakaszára.
Efölött a kanyon felett épült egy híd, ez a sárga híd az átjáró a két ország között, és a kis mérete ellenére még vasút is van rajta.
A sétány végén csaknem karnyújtásnyira van tőle a turista, de ott nem lehet kimenni a parkból. Viszont a park bejáratától könnyen el lehet sétálni a hídhoz, ahol rendes határ épület üzemel. Van lehetőség átsétálni Zambiába, viszont ehhez át kell menni a határellenőrzésen, és ott adnak egy cetlit, amire ráírják hogy mikor hány fővel “sétálsz ki az országból”, és csak úgy engednek vissza Zimbabwébe ha ezt a papírt odaadod a visszafele ellenőrzéskor.
Sok "álcázott árus" van a hídon, híd előtt, akik elkezdenek beszélgetni Veled, aztán amikor már szimpatizálsz velük egyszercsak előhúzzák a kis portékájukat a zsebükből. De ha határozottan mondod hogy nem kérsz semmit, akkor megértik.
A híd közepén található a határvonal, ott van egy tábla mely jelzi hogy mikor lépsz át Zambiába, illetve visszafelé Zimbabwebe. Tehát gyakorlatilag tényleg csak úgy simán átsétálsz egyik országból a másik országba. A híd zambiai oldaláról egyébként gyönyörű kilátás nyílik a Viktória-vízesés egy kis szegletére.
És a hídról egyébként még bungie jumpingozni és drótkötélpályázni is lehet.
Szuper kis mini kaland, és mégiscsak nagy szó hogy átsétálsz Zimbabwéből Zambiába.
Egyéb programok Victoria Fallsnál:
Victoria Falls városa egyébként nem túl nagy, de mivel itt minden a turizmusra épül, ezért sok fizetős lehetőség van, viszont minden teljesen nyugat-európai áron van.
Hajókázás a naplementében a Zambézi folyón
Amit mindenképpen ajánlok, az a naplementés hajóút a Zambézi folyón. Ez egy pár órás hajókázás, ahol lassú sétahajóról lehet gyönyörködni a tájban, vízilovakban, madarakban.
BOMA vacsora
Ez pedig egy svédasztalos vacsora ami tradicionális dob show műsorral van összekötve.
Nagyon sokfajta fogást ki lehet próbálni. Pirított lárvát is lehet enni, és ha valaki veszi a bátorságot, akkor még egy emléklappal is megjutalmazzák.
Engem az ételek nem annyira fogtak meg, viszont az est dobos előadás része az jó volt.
Zimbabwe egyik legnagyobb Baobab fája
Ez a fa csupán pár perc autózásra van a Viktória-vízeséstől. Érdemes a reptérre menet egy kis kitérővel megtekinteni, ha már úgyis taxiba száll az ember. Ez a fa több, mint 1400 éves. És egészen hihetetlen volt ott állni és belegondolni az én 30+ évemmel, hogy mennyi mesélnivalója lenne ennek a fának ha tudna beszélni.
(Inkább egy másik baobab fáról készített képet rakok ide, mert ez nincs tele turistákkal)
Ennyi volt a mi kis zimbabwei kalandunk. Szerintem a lehető legtöbbet kihoztuk ebből a rövidke két napból. Szuper élmény volt.
Az afrikai körutazásunk 2. szakasza (Botswana - Zimbabwe) ezzel lezárult, és már indultunk is tovább a 3. szakaszra, Tanzániába. Ha tetszettek az eddigi beszámolóim, akkor tarts velem oda is.
