Alapinformáció az országról általánosságban:
A Dél-afrikai Köztársaság Afrika legdélebbi országa, afrikai rangsorban a 9. legnagyobb területű ország, de még így is több, mint 13-szor nagyobb Magyarországnál. Az ország domborzata nagyon változatos. Ez az 5. Antarktiszhoz "legközelebb" fekvő ország.
Az országban több száz nyelvet és nyelvjárást beszélnek, ebből 11 hivatalos nyelv van, ebből a legtöbbet beszélt: az afrikaans, a zulu és az angol.
Az ország hivatalos pénzneme a Dél-afrikai Rand (ZAR). Egy rand 2023-ban ~19-23 forint között mozog.
Földrajz
Az ország egyik különlegessége, hogy három fővárosa van: 1. Fokváros, a politikai főváros, 2. Pretoria, a közigazgatási főváros és Bloemfontein, az igazságszolgáltatás fővárosa. De mindezek mellett az egyik legjelentősebb központja Johannesburg. (Fokvárossal vetekedve)
Másik különlegesség, pedig hogy itt található, a történelemkönyvekből jól ismert Jóreménység foka, ahol találkozik az Atlanti- és az Indiai-óceán melyek teljesen különböző hőmérsékletű áramlatokat hoznak. A Jóreménység fokától nyugatra az Atlanti-óceán, az Antarktiszról érkező, szó szerint jég!hideg vizei örvendeztetik a strandolni vágyókat. A Jóreménység fokától keletre pedig már strandoláshoz sokkal kellemesebb melegebb vizű partszakaszokat találunk.
Éghajlat
Az óceánok közelsége jelentősen befolyásolja az ország éghajlatát. A meleg szubtrópusi éghajlat jellemző az országra. Nyáron meleg (ami ott december - február) 25 °C körüli az átlaghőmérséklet, télen (július - augusztus) pedig 12 °C körül van a hőmérséklet (nyilván az ország méretéből és változatos domborzatából kiindulva jó pár °C-os eltérések lehetnek az egyes területek között). A csapadékot illetően viszont sokkal szembetűnőbb a különbség, ugyanis Fokváros környékén - a nyugati, Atlanti-óceáni partvidéken - inkább a téli hónapokban esik több eső, addig a keleti partszakaszon a nyári hónapok a csapadékosabbak.
Minden további (nem Dél-afrikai Köztársaság specifikus), illetve beutazással és vízummal kapcsolatos információt pedig a "Afrikai kaland - minden amit tudnod kell, mielőtt Afrikába utazol" című blog bejegyzésemben olvashatsz.
Na de most akkor térjünk is a lényegre!
A tökéletes 8-napos Dél-afrikai útiterv:
Dél-afrikai útiterv:
2 nap Fokváros: Lion's Head, Table Mountain, Clifton Beach, Camps Bay Beach, Sea Point, városközpont
2 nap Fokváros környéke: Jóreménység foka, Diaz Beach, Boulders beach, Kirstenbosch Botanikus Kert
4 nap Garden Route: Mossel Bay, Wilderness Beach, Kingfisher trail, Paradise Ridge, Gericke's Point, Robberg Hiking, Plettenberg Bay, hidak, függőhidak, Storms River, St Francis Bay, Sardinia bay, Port Elizabeth...
Ha Európából érkezik az ember, akkor annak ellenére hogy hosszú tengerentúli út áll mögötte, az időeltolódás nem okoz problémát, ugyanis csupán egy órás az időeltolódás (téli időszámításkor).
Így amint megérkezünk (amennyiben nem esti járattal érkezik az ember), egyből nyakunkba vehetjük a várost. Érdemes egy kicsit lightosabb programmal kezdeni a hosszú út után, például a Sea Point városrész és az azt övező gyönyörű strandok bejárásával.
Fokváros - Cape Town
Mi a hosszú repülőút után egyből lenyomtunk egy 5-6 km-es sétát a Sea Pointtól a Camps Bayig, és minden pillanatában gyönyörű látvány tárult elénk. Végig a tengerpart mentén visz az út, és jobbra az óceán, balra meg a város, a part menti villák, a Lion’s Head és háttérben pedig a Table Mountain tárul elénk.
Az "Afrikai kaland - minden amit tudnod kell, mielőtt Afrikába utazol" blog bejegyzésben írtam arról hogy mennyire nagy a kontraszt sok helyen, és micsoda óriási különbség van a gazdag és a szegény réteg között.
Hát ezen a part menti sétán mi csak a luxust láttuk, elképesztően gyönyörű, tágas óceánra néző villákkal van tele ez a partszakasz, a nagy része luxusszálloda illetve a gazdagok rezidenciája. Ezen a részen minden épületet biztonsági kerítés vesz körül, sokszor még áramos vezeték is van a kerítések tetején, hogy ne lehessen átmászni. Mindezt úgy hogy a reptérről a városba vezető úton, óriási gettó-telepek (townshipek) mellett jöttünk el, ahol egymás hegyén hátán vannak a lemezekből összetákolt kis lakó-alkalmatosságok, mert ezeket sajnos nem nagyon nevezném házaknak. A townshipekben nem nagyon van aszfalt út és sokszor szemét övezi ezeket. De ami elég meglepő, hogy ennek ellenére is a legtöbb vityillón van parabola-antenna.
Tengerpartok, Strandok
Na de visszatérve a szép partmenti szakaszhoz, amit semmiképp ne hagyjatok ki, az a
Clifton beach - itt nagyon résen kell lenni, hogy megtaláljátok a strandra levezető lépcsősorok egyikét, mert nagyon el vannak dugva. A Clifton beach egy nagy öböl gyakorlatilag, de négy különböző strandra osztják, ami egyébként nincs elkülönítve egymástól, de nagyon változatos, és gyönyörű a partszakasz, a háttérben pedig a strand fölé magasodik a Lion’s Head sziklája. A part homokos végig, de egy-két szakaszon óriási sziklák találhatók, melyek által mégsem az az egybefüggő látvány tárul elénk, de nagyon szép és különleges, viszont az óceán eszméletlenül hideg, mert egy antarktiszi hideg áramlat érkezik erre a partszakaszra, így itt nem nagyon lehet csak úgy mezítláb sétálgatni a sekély vízben a part mentén. Itt kb 4-5 másodperc után alig érzed a lábad, úgy lefagy... :D Ennek ellenére azért vannak fürdőzők, de ezeket a fürdéseket inkább nevezném gyors frissítő mártózásoknak a nyári 30 fokban, mintsem fürdésnek az óceánban.
Naplementére a Camps Bayt javaslom. Ez csakugyan egy homokos strandos öböl, a két szélén és a közepén sziklákkal, és szuper élmény a sziklákról nézni a naplementét miközben a meleg szellő simogat.
Naplemente után már mindenképpen Uberrel menjetek a szállásra!
Table Mountain
És ha kitengerpartoztuk magunkat, akkor jöjjön egy kicsit nehezebb terep, mégpedig két túraútvonal. Nekünk idő szűkében elég hard corera sikeredett ez a nap, mert egy napon másztuk meg a Table Mountaint (csak felfelé, lefelé a felvonóval mentünk) és a Lion’s Headet, a kettő között meg még a belvárosban is voltunk. Sokat vacilláltunk hogy melyikkel kezdjük és melyik legyen a naplementés, és végül úgy döntöttünk, hogy reggel megmásszuk a Table Mountaint, és a naplementét pedig a Lion's Headről csodáljuk meg.
Így korán reggel, egyből a korai reggeli után már hívtuk is az ubert és mentünk a túra kezdetéhez. Ami jó döntés volt nagyon, mert ez egy meglehetősen nehéz hike kevés árnyékkal. És emelett még a terep is nehéz, mert meredek és sziklás.
Viszont így hogy reggel mentünk, így még nem volt az az óriási forróság, nem volt még tömeg (ami fontos, mert nagyon szűk a túraútvonal), és ugyan fentről is szép a naplemente, de azt mondták hogy nem annyira előrejelezhető az időjárás, és ha nagyon nagy a szél akkor lezárják a felvonót, ami azt jelenti hogy akkor sötétben kell lejönni a térdnek extrán megerőltető túraúton- ezt viszont nem szerettük volna.
De egyébként így utólag is nagyon jó döntés volt, és legközelebb is így csinálnánk. Több túraútvonal is vezet felfelé, mi a legnépszerűbb, és legrövidebb ( egyirányban kb 3km-es) Platteklip Gorge útvonalat választottuk.
Ugyan nem hangzik túl nehéznek a 3 km hallatán, de azért formában kell hozzá lenni, mert tényleg nem túl könnyű terep, de amúgy ha valakinek van alapkondija, akkor simán teljesíthető, de annak ellenére hogy ~2 órát írnak rá, szerintem inkább három körül van kényelmes tempóban.
Ami nagyon fontos, hogy elegendő víz (~fejenként 1 liter) és naptej legyen nálad.
Az egész túra során nagyon szép kilátás nyílik a városra, a mögötte lévő öbölre, kikötőre és persze a Lion's Headre. Miután a meredek felfelé vezető úton felérsz a csúcsra, igazából egy teljesen sík, kiépített sétaút vár.
Egyébként erről a sík felületről kapta a nevét is az Asztal-hegy (Table Mountain), mert a városból, és távolból teljesen laposnak, sík - egyenletes felületűnek tűnik, mint egy asztal. (Annak ellenére hogy föntről rücskös oldalú hegyvonulatokat látunk, de távolról tényleg nagyon simának látszik.)
Amikor párás idő van, akkor sokszor felhőréteg ül a hegy tetejére, amit Tableclothnak, vagyis asztalterítőnek szoktak nevezni (a hegy nevéből kifolyólag). :)
Fönt a hegyen is folytatódnak a túraútvonalak, de mi idő szűkében csak a rövid kis tanösvényt jártuk be, egyébként napokat el lehetne túrázni itt.
Aztán jött a kevésbé kellemes rész, a felvonóhoz a sorbanállás. Annak ellenére hogy megvettük a jegyet előre neten (220 rand egy irányban, 395 rand a retúr), még így is egy órát kellett sorban állnunk. De mindenképpen tanácsos megvenni, neten egyrészt mert van hogy betelik, és akkor már több jegyet nem adnak el az adott délelőttre/délutánra, másrészt meg nem kell külön a jegyért sorban állni (mert a jegyvételhez más sor van, mint magához a felvonóhoz). Nyilván itt is van kiskapu, vagyis Fast Track jegy, de azt csaknem négyszeres áron adják. És egyébként a sorban állás sem olyan vészes, mert ingyen osztogatnak esernyőket (napernyő céllal) és a sorban állva is lehet gyönyörködni a kilátásban, valamint elég sok ember befér egyszerre a felvonóba, így azért halad a sor. A felvonó amúgy nagyon szuper, mert részben nyitott az oldala, és tesz egy 360 fokos fordulatot amíg leérsz (kevesebb mint 2 perc), tehát így minden irányba látod pár másodpercig a kilátást.
Mi ezután a kaland után elubereztünk a belvárosba, ott egy picit sétálgattunk, szombatonként van a piac nap, ekkor a főtér átváltozik egy óriási kirakodós térré és főként a helyiek mennek ételt, ruhaneműket meg egyéb használati tárgyakat vásárolni.
Lion's Head
Majd miután vízszintes terepen egy kicsit megpihentünk, már indultunk is hogy nyakunkba vegyük aznap a második hegyet, a Lion's Headet.
Ez állóképesség szempontjából egy könnyebb terep, mint a Table Mountain, mondjuk a vége felé a csúcs előtt, van egy szakasz ahol konkrétan szikát kell mászni, az a tériszonyosoknak valószínűleg elég nagy kihívás, mert semmi védőkerítés nincs. Viszont a csúcsról a látvány mindenért kárpótol.
Itt nincs más opció feljutni, ha valaki fentről szeretné megcsodálni a kilátást akkor végig kell teljesítenie ezt a ~3,8km-es oda-vissza túrát. Én nagyon ajánlom hogy naplementére menjetek fel, mert tényleg lélegzetelállító látvány. És itt is nagyon fontos hogy legyen nálatok elegendő víz mert útközben semmi vásárlási lehetőség nincs. Illetve ha a naplementés verziónál döntötök, akkor lefelé már kelleni fog zseblámpa / telefon is.
Mivel a csúcsközeli szakasz elég veszélyes, meredek és mászós, ezért én azt tanácsolom, hogy miután lemegy a nap, egyből induljatok le, és akkor még szürkületben átjuttok a kritikus szakaszon, és mire teljesen besötétedik, akkor már könnyebb terepen lesztek, de nincs semmi világítás, úgyhogy tényleg kell zseblámpa.
Ugye korábban azt írtam, hogy este sötétedés után már jobb a szálláson tartózkodni. De nyilván ha a naplementét meg akarjátok nézni, akkor ez nem kivitelezhető, mert utána még kb 1-1,5 óra leérni. De sok túrázóval lesztek körülvéve, és miután leértek utána meg egyből tudjátok hívni az ubert, tehát így teljesen kivitelezhető volt.
Uber, SIM kártya, autóbérlés
Már többször említettem az ubert. Én mindenképpen ezt ajánlom Fokvároson belül, mert egyszerű, gyors, megbízható. Abban a pár napban amikor a városban tartózkodik az ember, felesleges, és drága autót bérelni. Viszont ahhoz hogy tudjuk használni az ubert, ahhoz kell internet, ezért a reptéren célszerű SIM kártyát venni. 5 Giga net + 60 perc 359 rand volt (kb 7000 Ft), nem túl olcsó de nekünk jól jött. Két szolgáltató van az MTN és a Vodafone (a Vodafone már a poggyász felvételnél marketingeli magát), de csak miután kijöttünk a poggyászfelvételtől azután lehetett megvenni, és ott már ott volt az MTN pultja is aminek hasonló kondíciói vannak de olcsóbb, tehát náluk célszerűbb megvenni a SIM kártyát.
Miután vége lett a fokvárosi kalandnak, távolabbi vizekre eveztünk, ehhez viszont már elengedhetetlen volt a kocsibérlés.
Sok autókölcsönzőt összehasonlítottam, de olyat nem találtam sehol ahol teljes biztosítás volt 0 önrésszel, mindent összevetve a Drive Direct Car Rentalnál foglaltam. És (ez sem fizetett reklám), de le a kalappal hogy mennyire korrekt és profi kis vállalkozás. Minden a megbeszéltek alapján történt, a hotelhez kihozták a kocsit felvételkor, leadni meg a reptéren adtuk le. Teljesen jól karbantartott kisautó volt, és a tulaj is nagyon kedves volt. Tényleg ajánlani tudom őket. Az egyetlen hátrány az volt hogy nem korlátlan kilométer volt a bérlésben, de ezt tudtuk előre, úgyhogy nem ért meglepetésként. De egyébként nagyon sok autókölcsönző napi 200 km-re limitálja az árban foglalt kilométereket.
Fokváros környéke:
Így hogy már volt kocsink, kezdődhetett a road trip a Cape Peninsulára (a félsziget, melynek a csúcsánál található a Jóreménység foka) illetve a Garden Routera.
Jóreménység Foka
Fokvárostól körülbelül 1,5 óra autózásra, a Cape Peninsulán található a Cape Point Nature Reserve, ezen belül pedig a Jóreménység foka.
Az odavezető útra lehet hogy gyorsabbnak írja a nem tengerparti utat a Google Maps, viszont én mindenképpen azt ajánlom hogy végig a nyugati parton csorogjatok lefelé és így gyönyörű tájakon haladtok keresztül. Például a gyönyörű Chapmans Peak Driveon és a Long Beachen, itt mindenképp szálljatok ki egy kicsit a kocsiból és sétáljatok mezítláb a fehér homokban.
A Chapmans Peak Drive egyébként egy fizetős útszakasz (csakúgy mint mindenhol máshol, itt is lehet kártyával fizetni), de csak jelképes összeget kell fizetni.
Ezután hamarosan meg is érkezünk a Cape Point Nemzeti Parkba.
Ahhoz egész Afrikában hozzá kell szokni, hogy a nemzeti parkoknál és a főbb turista látványosságoknál más a belépőjegy ára a helyieknek illetve a turistáknak. Ez itt sem volt másképp, a turista ár kb 376 Rand volt.
Már a nemzeti park bejáratánál ki volt rakva a Baboon-os tábla (pávián), amely arra hívja fel az autósok figyelmét hogy óvatosan vezessenek, mert bármikor átszaladhatnak páviánok az úton.
Az úton ugyan még nem láttunk egyet sem, de nagy meglepetésünkre pont amikor odaértünk a túraútvonal kezdeténél lévő Cape Pointos táblához, pont akkor egy nagy kifejlett hím pávián sétált és telepedett le a tábla elé. Ez volt az első állatos-élményünk Afrikában, ekkor még nem is sejtettük, hogy mennyi páviánt fogunk még látni az út során.
Nagy boldogan elindultunk a gyönyörűen karbantartott túraúton a Jóreménység fokához, és útközben az alattunk fekvő Diaz Beachben gyönyörködtünk, amely a híres portugál hajós és felfedezőről Bartolomeo Diazról kapta a nevét. Diaz volt az első európai, aki megkerülte a Jóreménység fokát, 1488-ban.
A Jóreménység fokához elérve a végtelen óceánok látványa tárul elénk, ugyanis az a legenda járja, hogy itt a Jóreménység fokánál lévő sziklánál találkozik az Atlanti- és az Indiai-óceán, és látni is lehet ahol a két óceán találkozik, mert ott tarajos hullámok vannak állandóan. (persze a sem kizárt hogy épp ott van egy szikla a víz alatt, ahol mindig megtörnek a hullámok… :) )
A Jóreménység fokánál vigyázzatok a baseball sapkákra, kalapokra, mert mindig nagyon fúj a szél.
Ezután a rövidke túra után mindenképpen menjetek fel a világítótoronyhoz. Ez egy rövid, de meredek szakasz. Felvonóval is lehet menni, de ha valaki jó kondiban van, akkor fölösleges felvonózni.
A világítótorony mögötti részen van pár kő kilátóterasz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Diaz Beachre. Itt még a napszemcsik sincsenek biztonságban, mert itt meg mégerősebben fúj a szél (mint ahogy ez a képen is látható... :D ). Nekem konkrétan pár pillanatig olyan érzésem volt mintha szélcsatornában lettem volna.
A világítótorony mögött vezet egy rövid túraút, a nemzeti park legdélebbi sziklájáig, ahol egy régi nagyon kicsi világítótorony van. Közvetlenül a kis világítótoronyig turisták már nem mehetnek el azonban. Ez egy rövidke kb fél órás kitérő, de ha belefér az időbe akkor én mindenképpen ajánlom.
És egyébként sokan azt hiszik, tévesen!, hogy ez a kontinentális Afrika legdélebbi pontja, merthogy itt van a Jóreménység foka, azonban ez csak Fokváros térségének a legdélebbi pontja.
A valódi legdélebbi pont amúgy L'Agulhas tartományban van, és van aki azt mondja hogy valójában ott találkozik az Indiai- és az Atlanti-óceán...
De ami biztos, hogy mi már a Jóreménység fokától keletre (a legdélebbi ponttól nyugatra) már éreztük a jelentős vízhőfokbeli különbséget.
Boulders Beach
A Jóreménység fokától csupán fél óra autóra található a Boulders Beach, ami mindenkinek aki Fokvárosba utazik, egy kihagyhatatlan megálló.
A Cape Peninsulán fekvő Boulders Beachen testközelből tekinthetjük meg természetes élőhelyén a védett afrikai pingvin kolóniát.
Az afrikai pingvin, vagy más néven pápaszemes pingvin, a nevét a szemei felett látható csupasz rózsaszín bőrfelületről kapta, amely a testhőmérsékletének egyensúlyban tartására szolgál.
A Boulders Beachen több száz pingvint láthatsz csupán karnyújtásnyira, egészen egyedi élmény. A bejárat után egyből kezdődik a kiépített sétány, mely két irányba ágazik:
az egyik egyből a tengerpartra visz, ahhoz a partszakaszhoz, ahol a kis pingvinek pihennek és ahonnan indulnak halászni az óceánba,
a másik pedig egy kis erdős részen visz keresztül, ahol láthatunk pingvin fészkeket, és ha szerencsénk van, akár még tojásokat is.
Teljesen más élmény a két sétány, úgyhogy mindenképpen sétálj végig mindkettőn. A tengerparti részen sokkal több pingvint fogsz látni.
Attól függően, hogy melyik hónapban látogatsz el a Boulders Beachre, láthatsz kispingvineket, vedlő- és fészkelő pingvineket, de azért mégiscsak köztetek van a korlát, ekkor valószínűleg felmerül benned a kérdés, hogy na de akkor hol készültek azok a képek ahol valóban karnyújtásnyira lehetsz a pingvinektől...
Ehhez egy kicsit arrébb kell menned, ki kell jönni erről a sétányos részről, és ahogy kijöttél a jegypénztárnál, balra vezet tovább egy kis gyalogút, ez visz el az "igazi" Boulders Beachig. Fontos hogy megtartsd a blokkot és a belépőt az előző helyről, mert azzal tudsz ide bemenni. A belépő ára körülbelül 275 rand egyébként.
Miután belépsz, egyből eléd tárul a gyönyörű strand, ami óriási sziklákkal van övezve, de sehol egy pingvin.. Ahhoz hogy végre karnyújtásnyira lehess a pingvinektől, a nagy sziklákon át kell mászni a Middle Beaching, és ott vár az igazi élmény. Ott semmilyen elkerítés nincs, hanem a pingvinek szabadon mászkálnak a strandon.
A Middle Beach túloldala egy nagy sziklával van határolva, azon túl turisták már nem mehetnek, viszont a pingvinek szabadon mozoghatnak, így aztán mindig van pár bevállalósabb pingvin aki a turisták közé merészkedik.
Annyira szelídek hogy akár meg is lehetne simogatni őket, de ezt ne csináljátok! Tartsátok tiszteletben, hogy vadállatok, és a vadállatoknak semmi esetben sem jó ha emberrel érintkeznek. Illetve tilos etetni is őket. Lehet hogy adott pillanatban nem látod a hosszú távú következményeket, de ha megszokják hogy eteti őket az ember, akkor utána egyre nehezebben boldogulnak önállóan a vadonban.
Kirstenbosch Botanikus Kert
A Kirstenbosch Botanikus Kert egy gyönyörű park a Table Mountain lábánál, melyet 1913-ban alapítottak, hogy megőrizzék az ország egyedi növényvilágát.
A belépő 220 Rand fejenként. Ha valakinek belefér időben és anyagilag, akkor szerintem szuper program, de ha választani kell, akkor inkább a Boulders Beachet válaszd szerintem.
Garden Route
A Garden Route a legszuperebb 4-5 napos road trip útvonal a Dél-afrikai Köztársaságban, mely még repülés nélkül vállalható távolságra van Fokvárostól. (Ehhez az úthoz mindenképpen szükséges autót bérelni. Az ehhez kapcsolatos tippjeimet feljebb láthatod.)
Jó körülmények között és jó utakon lehet eljutni Fokvárosból a Garden Routera. Van egy jó minőségű autópálya-szerű út, bár a városok környékén, simán átsétálnak a több sávos úton az emberek, úgyhogy azért résen kell lenni, de mindenképpen sokkal jobb volt az út, mint amire számítottunk.
A Garden Route főbb megállói és legnagyobb látványosságai: Mossel Bay - Wilderness - Gericke's Point - Knysna - Robberg Nemzeti Park - Plettenberg Bay - Tsitsikamma Nemzeti Park - Sardinia Bay Beach - Port Elizabeth
Mossel Bay
A Mossel Bay a Garden Route első nagyobb megállója. Ez egy kisebb város tengerparttal, és ha már itt vagyunk, akkor a Pinnacle Pointot se hagyjuk ki, ami mellesleg egy nagy golfpálya és lakópark, ahova sorompón keresztül lehet bejutni. De nem ez a lényeg, hanem hogy ez egy olyan régészeti lelőhely volt, ahol az egyik legkorábbi emberi leleteket találták. Van egy szép kiépített sétány le a tengerpartra, illetve található itt hosszabb partmenti túraútvonal és barlangok is.
A Mossel Baynél lévő strandok nekem annyira nem nyerték el a tetszésemet, ennél sokkal gyönyörűbbek vannak az út során. És bőven lehet válogatni, mert egymás hegyén-hátán vannak a strandok.
Wilderness
Ez a Garden Route második éjszakázó bázisa. Ez egy aranyos, nagyon apró település, de nagyon jó a fekvése, ugyanis a Touws Rivier torkolatánál van.
Pici de aranyos a strandja, a Dolphin's Pointról pedig szép kilátás nyílik az öbölre, a másik oldalon pedig a lent fekvő vasútra. Óvatosan vezessetek a központ környékén, mert 60-as tábla van a főúton és traffipax mér.
A Wildernessnél kihagyhatatlan túraút a:
Half Collared Kingfisher Trail
Ez egy teljesen kiépített útvonal. Sok helyen árnyékban vezet, illetve van egy nagyon különleges része, mégpedig az hogy van egy kis folyó ami kettészeli az útvonalat és itt egy kis kézi-"meghajtású" tutajjal lehet átkelni.
Az út során mi sajnos nem láttunk jégmadarakat (kingfisher), a de a túra végén a frissítő mártózás a vízesésben kárpótolt minket. Itt akár még ugrálni is lehet egy-két helyen, de mi maradtunk a vízesésben fürdésnél.
Gericke's Point
A Gericke's Point egy szuper kis pár órás megálló, tengerparti séta (sok vízicsigával... :) ), mely egy nagy szikla nyúlványhoz vezet.
A legutolsó szakaszon a csücsökre való átjutásnál könnyen meglehet hogy elázik az ember, főleg dagály idején, de ha valaki átjut, és megmássza a sziklát, akkor ez a látvány fogadja.
Plettenberg Bay, Robberg Természetvédelmi Terület
Ezután már lassan a Plettenberg Bay következik, ami ugyancsak a Garden Route egyik fontos megállóhelye, mégpedig a Robberg Természetvédelmi Terület miatt.
Számomra talán ez volt az egész Garden Route fénypontja. Ez a nemzeti park egy földnyelven helyezkedik el, mely délnyugatról határolja a Plettenberg Bayt.
A Robberg Islandra 120 Rand volt fejenként a belépő.
A Parkot három különböző hosszúságú túraútvonalon lehet felfedezni.
1, The Gap - 2,1 km
Ez a legrövidebb "hurok" útvonal. Akinek csak rövid ideje van, annak ezt a kis kört célszerű betervezni. Innen is már gyönyörű kilátás tárul elénk mind a földnyelv északi és déli partszakaszára. Ez a szakasz kisgyerekkel és idősebbekkel is teljesíthető.
Azonban erről a szakaszról még nem feltétlenül látható a fóka kolónia.
2, Witsand - 5,5 km
Ez a közepes hosszúságú és közepes időtartamú túra. Kényelmes tempóban, sok nézelődéssel kb 2-3 órát vesz igénybe. Ennél a túránál, a szakasz északkeleti részén már látható a híres fóka kolónia, de nem árt ha van az embernél távcső a nagyobb élmény érdekében. Mi nemcsak a fókák miatt pásztáztuk a szartszakaszt, hanem a cápák miatt is, ugyanis a túra kezdeténél találkoztunk egy diáklánnyal aki egy kempingszékből pásztázta a Plettenberg-öblöt, cápákat keresve. (Mint megtudtuk, a Robberg Nemzeti park egy kilátójából rendszeresen figyeli valaki a cápákat, egyrészt a fürdőzők, szörfösök biztonsága érdekében, másrészt pedig a cápák védelme érdekében, ugyanis amennyiben cápatámadás történik, akkor onnantól már a cápák sincsenek biztonságban.:)
A túra kezdetén ebből a cápaleses kilátóból csodás kilátás nyílik az öbölre, és ha tiszta idő van, akkor könnyen ki lehet szúrni a cápákat a magasból. Rossz idő esetén ez már nagyobb kihívás mert szeles időben fodrozódik az óceán felszíne.
Tehát ebből vérszemet kapva, már mi is cápákat kerestünk, és a csalfa hullámok sokszor hitették el velünk, hogy cápauszonyt látunk, azonban mindig kiderült, hogy sajnos nem cápát láttunk. A reggeli, délelőtti órákban egyébként sokkal nagyobb az esély, mi pedig késő délután voltunk, de sebaj.
Ennek a középső körnek a fókákon kívül a másik nagyon szuper szakasza a homokhegy. Ha óramutató járásának megfelelő irányban túrázunk, akkor a fókák után nem sokkal, ahol elágazik a középső és a hosszú túra, a Witsand útvonalat követve, egy nagy homokhegyről ereszkedhetünk le a tengerpartra. Ehhez mindenképpen azt ajánlom, hogy mezítláb sétáljatok, ugyanis óriási élmény a homokba süppedve lesétálni / leszaladni a meredek homok lejtőn. Illetve jól jön itt egy sál is, mert ha már egy kicsit is szeles idő van, akkor nagyon viszi a homokszemcséket a szél.
Miután a mélybe ereszkedünk egy gyönyörű tengerpartra érkezünk, melynek a végében van egy szikla nyúlvány, amin van egy szép, kiépített sétaút.
Ez a szikla egyébként a sirályok kedvelt fészkelőhelye. Van az út mentén két pad, ahol meg lehet pihenni és csodálni a végtelen óceánt, sőt aki szemfüles akár még pingvinnel is találkozhat.
3, The Point - 9,2 km
Ez a hosszú túraútvonal, amelyen már vannak nehezebb, meredekebb szakaszok. Ez a hosszából és a nehézségéből adódóan, jó kondiban lévőknek ajánlott. Gyönyörű túraútvonal ez is.
Viszont én a Witsand kört ajánlom, ez az arany középút, és a lényeget már ennek a túrának a során is lehet látni. És ez, a távolságot illetően is simán teljesthető, így nem kell egy egész napot szánni erre a programra, hanem elég egy délután, ha valaki idő szűkében van.
A Plettenberg Bayben a Lookout Beach is megér egy megállót.
Tsitsikamma Nemzeti Park
Ahogy haladunk tovább a Garden Routeon, a Tsitsikamma Nemzeti Park irányába, érdemes megállni és lőni pár fotót a Bloukrans hídról. Aztán kezdődhet a Garden Route utolsó nagyobb túrája a Tsitsikamma Nemzeti Parkban. Ide a helyieknek 70 Rand belépő nekünk viszont fejenként 280 volt.
Ebben a nemzeti parkban 2 túraútvonalat ajánlok, az egyik egy rövidebb 1 órás könnyű túra, ami a folyó torkolatánál lévő függőhidakhoz vezet. Itt az útvonal végig ki van építve, nagyon könnyű túra.
A végén az utolsó függőhídról gyönyörű kilátás nyílik a kanyonra, ahova egyébként vezetnek kajak túrákat. A szemfülesek, dassie-családot (mormotához hasonlító állatka) és akár még fókákat is láthatnak a túra során.
Ez a szakasz lehet egyfajta bemelegítés a hosszabb,Tsitsikamma vízeséses túrához.
A Tsitsikamma vízesés túrát csak a kalandvágyó és viszonylag jó kondiban lévő turistáknak ajánlom. Itt nagyon fontos a megfelelő túracipő viselése, mert sokszor köves, sziklás részen visz a túraútvonal, és van ahol kezet használva kell mászni.
Végig a part mentén megy az útvonal, néhol erdősebb részen, néhol sziklákon át, néhol pedig kőtengeren keresztül. A dél-afrikai utunk során ez a túra volt nekünk a legnagyobb kihívás, amiben az is közrejátszott, hogy közvetlenül indulás előtt még esett az eső, így sok helyen csúszós utakon mentünk. De összességében, így visszagondolva, nagyon örülök, hogy a körülmények ellenére bevállaltuk, mert tényleg gyönyörű útvonal, és ez a csodás vízesés vár a végén, amiben akár még mártózni is lehet.
Port Elizabeth: Világítótorony, Sardinia Beach
Port Elizabethbe megérkezve elérkezünk a híres Garden Route végső megállójához. Itt két dolgot emelnék ki röviden:
Cape Recife Világítótornyot, ahol a part mentén láthatunk pingvineket.
Illetve a Sardinia Beachet. A Sardinia Beach olyan mint egy mini-sivatag az óceán partján. A parkolóból egy nagy homokdűnét megmászva juthatunk el a tengerparthoz. És hasonló élmény mint a Robberg Nemzeti Parkban a Witsand homok-hegy, azzal a különbséggel, hogy itt ha lemegy az ember, akkor ugyanott kell utána visszamászni is... :D
Ez a tengerpart méltó lezárása volt a Garden Routenak.
Szerintem minimum 4-5 nap kell a Garden Route felfedezéséhez, de természetesen a határ a csillagos ég. Ennél jóval hosszabb időt is simán el lehet tölteni ha valakinek sok ideje van.
Szerintem szuper élmény volt, és tényleg rengeteg gyönyörű természeti csodát láttunk az út során, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.
Innen van aki még továbbmegy északra, esetleg egészen a Kruger Nemzeti Parkig, de nekünk innen Fokvárosba, a reptérre vezetett vissza az utunk (amely így is pár megállóval majdnem egy egész napos autóút volt), hogy aztán belevághassunk az afrikai kalandunk második szakaszába:
Szafari Botswanában & Viktória-vízesés Zimbabwében
Ha tetszett a beszámolóm, tarts velem ezekbe az országokba is.