Ha valaki Vancouverbe látogat, akkor érdemes úgy tervezni, hogy legyen idő Vancouver Islandre és pár Vancouver-környéki csodás túraútvonalra.
Az alapinformációkat (mint például vízum, SIM, időjárás, ...) a kanadai utazáshoz az előző vancouveri blog bejegyzésemben találjátok.
És akkor most térjünk is a lényegre. Ebben a posztban Vancouver Islandet és a Vancouvertől északra eső Sea-to-Sky Highway területet mutatom be Nektek.
Moss Lady & Beacon Hill Park
Belváros, kikötő menti sétány, Parlament
Breakwater világítótorony
Chemainus - hangulatos kisváros
Mountain lookout - kilátópont
Cathedral Grove - sétány az óriás cédrusok között
Taylor River
Rainforest túraútvonal
Lismer Beach túraútvonal
Long Beach
Cox Bay kilátó
Tofino
Tonquin Beach
Gyönyörű panoráma autóút
Shannon vízesés
Sea-to-Sky gondola + függőhíd és túraútvonalak a hegy tetején
Brandywine vízesés + plusz kis tó
Whistler olimpiai falu
Nairn vízesés
One Mile-tó
Térjünk is a lényegre, és fedezzük fel Vancouver Islandet.
Vancouver Island
Nekünk kicsit több mint 3 napunk volt Vancouver Islandre. Őszintén szólva így elég feszített volt a tempó, és prioritizálnunk kellett, hogy mit szeretnénk a legjobban megnézni. De szerintem sikerült a legtöbbet kihozni ebből a három napból.
Autóbérlés
Na de hogy is lehet eljutni Vancouver Islandre Vancouverből? A Vancouveri posztomban írtam hogy Vancouverben teljesen felesleges autót bérelni.
Viszont amint eltávolodunk a várostól, az autó elengedhetetlen kellék lesz. Mi a jól bevált campervanes utazás mellett döntöttünk, mert nagyon szeretjük ezt a stílusú utazást. És már visszatérő vevőként, megint az Outdoorsyn keresztül foglaltunk autót. Ez kb olyan mintha a lakóautók airbnb-je lenne. Nekünk eddig csupa pozitív tapasztalatunk volt az Outdoorsyval, úgyhogy csak ajánlani tudom.
Komp Vancouver Islandre
Ha a kocsi megvan, akkor már csak egy kb 2 órás komp út választ el minket Vancouver Islandtól.
A kompok a Horseshoe Bayből indulnak, és nyáron főszezonban érdemes előre foglalni helyet, mert elképzelhető hogy betelnek. Viszont a maximálisan eladható jegyek egy részét mindig fenntartják a kikötőbe érkező, előzetes foglalással nem rendelkező utasoknak, tehát ha online az adott időpontra már nincs jegy, attól még lehet hogy a kikötőben kapsz jegyet az adott kompra. De egyébként a komptársaság honlapján lehet látni az aktuális foglaltságot.
A komp ára változhat foglaltság függvényében, de nekünk két főre + egy campervanre 105 CAD volt a jegy (egy irányba).
Ha bőven a komp indulása előtt érkezünk a Horseshoe Baybe, akkor érdemes a sorban leparkolni a kocsit, és átsétálni az öböl-partra. Van itt egy kisebb kikötő is kis hajókkal, és nekünk olyan szerencsénk volt hogy még fókákat is láttunk. 🙂
Orca-les
Az egész kanadai road tripünk egyik fénypontja a Vancouver Islandról induló orca-les volt.
Az orca, másnéven kardszárnyú delfin, vagy másnéven gyilkos bálna, a legnagyobb létező delfinfaj.
Jellegzetes fekete-fehér mintázatának köszönhetően talán az orca az egyik legkönnyebben felismerhető tengeri élőlény.
A kardszárnyú delfinek nagyon szociális élőlények legtöbbször nagy csapatokban, családokban élnek. Nagyon fejlett, közösen felépített stratégiával ejtik el a prédát.
Az Csendes-óceán északi részén három különböző Orca-típust különböztetnek meg. A Resident, Transient, és az Offshore orcák. Ezeknek a fajtáknak eltérő szokásaik és életmódjuk van.
A Resident orcák halakkal, legfőképp lazacokkal táplálkoznak és a part közelében élnek legtöbbször.
A Transient orcák igazi predátorok, ezek nagyobb tengeri emlősökre vadásznak, mint például fókákra. És sokszor ezek is a part mentén élnek. Ezáltal akár a területük keresztezheti a Resident orcák területeit.
Az Offshore orcák legtöbbször a parttól távolabb élnek.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a különböző orca fajták nem keresztezik egymást a családalapítás és a szocializálódás terén (csupán földrajzilag).
Viszont a víz alatti hangok jelentősége mindegyik fajnál nagyon fontos. Ugyanis így kommunikálnak, tájékozódnak, mely a vadászathoz is elengedhetetlen. Ezért a tengeri járművek jelenléte megzavarja az orcák kommunikációs és navigációs képességeit és ezáltal a vadászatukat jelentősen megnehezíti. Épp ezért szigorú előírások vannak, hogy a veszélyeztetett fajokat nem lehet 100 (illetve 200) méternél jobban megközelíteni (hajó típusától függően). Ha leállítjuk a motort, akkor viszont bízhatunk benne hogy ők közelítenek meg, ezzel nincs probléma.
A legveszélyeztetettebb faj a Resident orca, ezért mindenképpen olyan orca-les társaságot válassz, akik csak abban az esetben mennek közel (természetesen csak a megengedett távolságig), ha Transient orcát látnak. Resident orca esetén még a megengedett táv közelébe sem mennek, ezzel biztosítva a saját életterüket. Erre nagy szükség van, és bízzunk benne hogy sikerül visszahozni őket a kihalás széléről.
Nekünk óriási szerencsénk volt, mert sikerült egy öt orcából álló Transient podot (csapatot) találnunk a túránk során.
Kis zodiac motorcsónakkal mentünk. Az első órában kint voltunk a nyílt vízen, nagyon hullámzott az óceán, és mivel azon a részen nem találtunk orcákat, ezért visszamentünk a szoros nyugodtabb, védettebb vizeire, ami nemcsak hajóknak kedvelt átjárója, hanem az orcáknak is. Egy kis idő elteltével kaptunk értesítést hogy jó pár mérfölddel arrébb láttak egy orca podot messziről, de nem tudták beazonosítani őket és azóta meg eltűntek. Kb 15-20 perc gyors motorcsónak út után hirtelen lelassított a kapitányunk, és a túravezetőnk elővette a távcsövet. Teljesen a part mentén, több száz méterre észrevette az orcákat, de amíg nem tudta beazonosítani őket, addig várnunk kellett, majd végre sikerült neki és szerencsénkre Transient orcák voltak.
Szerintem kb egy órán keresztül ott voltunk a közelükben, de teljesen elvesztettem az időérzékemet, mert annyira csodás látvány volt ahogy fel-felbukkantak, és olykor közel jöttek hozzánk.
A beazonosítás az uszonyuk, és a foltjaik segítségével lehetséges. Minden orcának mások a fehér foltjai, illetve azok elhelyezkedése. Ez olyan mint az embereknél az ujjlenyomat. Azt pedig hogy melyik fajta orcával van dolgunk, azt a hátuszony formája megfigyelésével lehet a leginkább megállapítani.
Ugyanis a Transient orcák hátuszonyán sokszor apró sérülések vannak, mert ugye ők nagyobb tengeri emlősökkel táplálkoznak, és vadászatkor sokszor megsérül a hátuszonyuk.
Óriási élmény volt, és a visszaúton mégtöbb élővilágot láttunk. Láttuk fókákat, madarakat és még pici Harbor porpoiset is (ami egy mini delfinfaj).
Még az öltözékről írok pár szót. Harminc fok volt, de azt tudtam hogy a hajón (zodiac) ezt nem így fogjuk érezni, úgyhogy én felvettem az összes réteg ruhámat, és rá ezt a kb Antarktisz járó overált, és így pont kellemes volt a hőfok. Ugyanis amikor 50-60-nal repeszt a motorcsónak, ráadásul 2-3 órán keresztül, akkor igencsak hideg van, főleg a nyílt óceánon ahol még a szél is erőteljesen fúj.
Szerintem elég részletesen leírtam az orca-túrát, talán látszik is a leírásból, hogy mennyire nagy élmény volt. Nekem ez egy igazi bakancslistás elem volt, és nagyon bíztam benne hogy nem potyára fizetünk be erre a túrára, mert a világon nem sok helyen lehet látni ilyen kellemes körülmények között orcákat (viszonylag nagy valószínűség, nem mínusz 10 fok, fényes nappal…)
Mi a Vancouver Island Whale Watch céggel mentünk és Nanaimoból indult a túra. És kb 180 CAD fejenként a túra ára.
Victoria
Belváros, kikötő menti sétány
Parlament
Fairmont Empress Hotel
Fisherman's Wharf Park
Moss Lady & Beacon Hill Park
Breakwater világítótorony
Tovább autózva délre megérkezünk Victoriába, British Columbia tartomány fővárosába. Victoria egy kis város csodaszép környezetben. Igazából 1-2 óra alatt be is lehet járni a lényeget.
A belvárosban hangulatos sétáló utcák találhatók, illetve az egész kikötő melletti szakasz egy sétálóutca gyakorlatilag. Innen megcsodálhatjuk a Parlament épületét és a mesés Fairmont Empress Hotelt is. Kicsit tovább sétálva pedig elérünk a Fisherman’s Wharfhoz.
Ha Victoriában járunk, akkor ne hagyjuk ki a Beacon Hill Parkot, ez egy gyönyörű park csupán pár percre a belvárostól. Itt található a fekvő női mohaszobor, a Moss Lady.
Érdemes tovább sétálgatni, ugyanis gyönyörű tavak, hidacskák, mókusok, madarak vannak a parkban.
Innen tovább autózva pedig eljutunk a James Baynél található mólóhoz, melynek egy világítótorony van a végén.
Butchart Gardens
Mivel nem volt sok időnk, ezért nagyon át kellett gondolnunk hogy mit tudunk belesűríteni a programba, de a Butchart Gardenst mindenképpen szerettük volna megnézni. Ez a botanikus kert fél óra autóútra van Victoriától északra.
A belépő ára szezonfüggő, nekünk június elején 36,5 CAD volt a belépő.
A Butchart Gardens helye eredetileg egy cement bánya volt. Az Ontarióból származó férj és feleség, Robert és Jennie Butchart Vancouver Islandre költözött, hogy cementgyárat építsenek a Tod Inletnél lévő gazdag mészkőlelőhelyen. Miután a bánya kimerült. Jennienek az az ötlete támadt, hogy a kopár bányamaradványok helyét gyönyörű kertté varázsolja. Így alakult ki a Sunken Garden, vagyis az elsüllyedt kert. A neve is utal arra, hogy ez az átlag szinttől alacsonyabban fekszik egy “gödörben”, ugye a korábbi bányászatból kifolyólag.
Így sikerült a kopár, szürke kőrengeteget egy zöld oázissá varázsolni. És olyan sikeres volt a projekt, hogy egyre nagyobb területen kezdték kiépíteni a botanikus kertet, és különlegesebbnél különlegesebb növényeket hozattak ide a világ minden tájáról.
A parkban a Sunken Gardenen kívül található még egy óriási szökőkút egy Rózsa kert, egy Japán kert, egy Olasz kert és egy Mediterrán kert.
Összességében szerintem a Butchart Gardens egy nagyon gyönyörű hely, és óriási múlttal rendelkezik (kanadai viszonylatban). A Butchart Gardenst Kanada Nemzeti Történelmi helyévé nyilvánították 2004-ben, a park fennállásának századik évfordulóján.
Nekem nagyon tetszett, de kicsit azt éreztem hogy túl mesterséges, túl szabályos, viszont ennek ellenére szerintem ha valaki Victoria környékén jár akkor ne hagyja ki!
Tod Inlet Trail
Közvetlenül a Butchart Gardens parkolója mögött indul a rövid kis séta út, a Tod Inlet Trail. Ez egy kis tóhoz vezet le egy kis erdős szakaszon keresztül. Max fél óra-oda vissza, könnyű terep.
East Sooke Regional Park - Creyke Point
A délnyugati partszakasznak csak az elejéig mentünk el, mert elég hasonló sziklás partok vannak az egész út során.
A választásunk az East Sooke Regional Parkban található rövid Creyke Point túrára esett.
Út Tofinoba és a Pacific Rim Nemzeti Parkba
Miután kisétálgattuk magunkat, indultunk is, mert egy hosszú vezetés várt ránk Tofino irányába, a Pacific Rim Nemzeti Parkba.
Megállók az út során:
Chemainus - hangulatos kisváros
Mountain lookout - kilátópont
Cathedral Grove - sétány az óriás cédrusok között
A Cathedral Grove egy szuper megálló a hosszú út során. Az út mindkét oldalán ki van alakítva egy sétány, mely az óriáscédrusok között vezet. Elképesztő hogy mekkora fák vannak itt. Egy-kettőt már kidőlt állapotban láthatunk. Így is nagyon látványosak, mert így látszik csak igazán hogy milyen óriási a törzsük és a gyökérzetük. Az itt található legnagyobb fa (Tofinoba menet az út bal oldalán lévő sétánynál található, tehát menetiránnyal szemben. Ez a fa több mint 800 éves, és 76 méter magas. Tehát magasabb, mint a Pisai Ferde Torony, és amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát, ez a fa már kb 300 éves volt. Elég hihetetlen ebbe belegondolni…
A Cathedral Grove és a nemzeti park közötti hátralévő szakasz, szerintem különösen szép. És szinte ki sem kell szállni a kocsiból, mert onnan is csodaszép a látvány.
Taylor River
Persze ha valakinek sok ideje van és nem siet, akkor számos csodás megálló van. Az útról letérve pár perces kitérő a Taylor River megálló. Érdemes kiszállni a gyönyörű kristálytiszta vizű zöldes árnyalatú folyónál. Piknik asztalok és mosdó is van a megállónál.
Mi koraeste értünk el a Nemzeti Parkhoz. És úgy terveztük hogy a látogatóközpontban még megvesszük a Discovery Passt, de hamarabb bezártak, pedig a kint lévő nyitvatartási időn belül érkeztünk.
Discovery Pass
Aki a kanadai utazása során legalább 7 napot tervez nemzeti parkban tölteni, akkor annak jobban megéri az éves Discovery Passt megvásárolni, mint napijegyeket venni. Egy napijegy általában 10,5 CAD per fő, a Discovery Pass pedig 72 CAD, és ezzel korlátlanul lehet látogatni a nemzeti parkokat Kanadában egy éven keresztül.
Mi Vancouver Island után még átrepültünk Calgaryba és 10 napot töltöttünk a Banff-, a Jasper-, és a környező kisebb nemzeti parkokban, tehát nekünk mindenképpen megérte a Discovery Pass.
Nemzeti parkok - éjszakázás
Kanadában a nemzeti parkokban szigorúan csak hivatalos kempingekben lehet éjszakázni akár sátrazásról, akár campervanben éjszakázásról van szól. A nemzeti park területén belüli kempingekben éjszakázás alapfeltétele az érvényes park belépő.
A kis campervannel való éjszakázás ára 25 CAD-nál kezdődik, de átlagban inkább 35 CAD környékén vannak a legolcsóbb helyek.
Azonban a látogatóközpontnál, még a nemzeti park bejárata előtt (a Pacific Rim Nemzeti Parknál) van egy nagy parkoló, ott simán lehet éjszakázni campervannel.
Ucluelet
Na tehát mivel már zárva volt a látógatóközpont, ezért másnap reggel tudtuk csak megvenni a Discovery Passt, úgyhogy az ideérkezésünk estéjén ahelyett, hogy mentünk volna Tofinoba, még elmentünk Uclueletbe, és azon belül is a világítótoronyhoz.
Nagyon szép túraútvonal van a világítótorony körüli sziklán, és elképesztő hogy mennyire más az összhatás attól függően, hogy reggeli vagy esti fényekben vagyunk ott. Szerintem érdemes mindkét napszakban megnézni.
Illetve Uclueletben szerintem még a Little Beachet és a kikötőt is érdemes felkeresni.
Pacific Rim Nemzeti Park
Majd másnap reggel miután sikerült megvenni a Discovery Passt, indultunk is Tofino irányába. A nemzeti parkban számos csodás hely van, de maga Tofino egyébként szerintem nem is nagy szám, hanem inkább az odavezető út a nemzeti parkon keresztül ami igazán különleges.
A legszebb megállók szerintem:
Rainforest túraútvonal
Lismer Beach túraútvonal
Long Beach
Cox Bay kilátó
Majd a nemzeti park bejárása után hamarosan megérkezünk Tofinoba. Itt csupán pár utca van, a városban szerintem nem kell sokat időzni, hanem inkább a Tonquin Beachre érdemes ellátogatni. Ez egyike a kevés fizetős strandnak. Itt 2 óra parkolás 3 CAD-ba kerül, viszont nincs lehetőség rövidebb időre jegyet venni. Tehát ha csak le akarsz nézni hogy milyen a strand, akkor is a 2 órás jegyet kell megvenni.
De ez a strand egy rejtett kincs. Teljesen el van szeparálva a várostól, és úgy érzi magát az ember itt mint egy kis lakatlan szigeten. Úgyhogy ha valaki ide leér (a parkolóból nem lehet látni semmit), akkor biztos hogy nem bánja meg, és itt fog maradni egy kis időre.
Tofino volt az utolsó megállónk Vancouver Islanden, úgyhogy utána indultunk is vissza a keleti partra, hogy még este elérjük a kompot, csak azzal nem számoltunk, hogy időközben az egyik erdőtűz nagyon elterjedt, és a közvetlenül Nanaimoba vezető utat lezárták, ezért el sem értük az esti kompot. Ugyanis az egyetlen opció egy öt órás, nagyrészt földutas kerülőút volt, korom sötétben, nulla közvilágítással… Na de nem volt más választásunk, mivel a hajnali kompot el akartuk érni, mert mindenképpen szerettünk volna még két napot szánni a Vancouvertől északra fekvő Sea-to-Sky Highway felfedezésére.
Sea-to-Sky Highway
A Sea-to-Sky Highway a Vancouvertől északra vezető gyönyörű panoráma autóút. Az elnevezés a tengerek és a csapadék körforgásából származik.
Mi a Joffre túraútvonalig autóztunk fel, az volt a legészakibb megállónk. Az odavezető úton rengeteg szép megálló, vízesés és túraútvonal található:
Shannon vízesés
Ez egy ingyenesen látogatható vízesés közel a főúthoz. Nagyon szép parkos környezet, tökéletes helyszín piknikezésre.
Sea-to-Sky gondola + függőhíd és túraútvonalak a hegy tetején
Ez a felvonó 885 méter magasra visz fel, és szép időben gyönyörű a kilátás a Howe Sound öbölre, és a környező hegyekre.
A gondola végállomásánál kezdődnek kisebb-nagyobb túraútvonalak, illetve van fent egy függőhíd is.
Mi 3 útvonalat csináltunk végig. Az egyik egy kis belső tóhoz vezetett, a másik egy hegyi kilátóhoz, a harmadik pedig egy panoráma útvonal volt ahol több gyönyörű kilátó is volt.
A gondola ára helyben 69 CAD + adó, viszont online vásárlás esetén 5 CAD kedvezménnyel vásárolható a jegy.
Brandywine vízesés + plusz kis tó
Ez egy könnyű túra a parkolótól, egy hatalmas vízeséshez, illetve van lehetőség egy kis kitérőre is egy tóhoz, ahol le lehet hűteni magunkat.
Whistler olimpiai falu
A 2010-es Téli Olimpiát és Paralimpiát Vancouverben és környékén rendezték. Ez azért volt különleges, mert ez volt az első alkalom a történelemben, hogy az őslakosokat hivatalos olimpiai rendező partnerként ismerték el. A Négy Házigazda Első Nemzet (Lil'wat, Musqueam, Squamish és Tsleil-Waututh First Nations emberei) gyakorlatilag az esemény minden vonatkozásában részt vettek.
Az olimpiai falut Whistlerben építették meg, és a mai napig látogatható. Nagyon hangulatos kisváros.
Nairn vízesés
Ehhez a vízeséshez is egy könnyű túraútvonal vezet a folyó mentén. Egy platformon a vízesés közvetlen közelébe lehet menni, olyan közelről lehet csak igazán látni hogy milyen óriási ereje van a vízesésnek.
One Mile-tó
Joffre Lakes túra
És végül de nem utolsó sorban következzen Vancouver környékének az egyik legcsodálatosabb túraútvonala, a Joffre Lakes hike.
Ez egy 9,4 km-es túra 490 méter szintkülönbséggel. Mi kényelmes tempóban, rövidebb megállókkal 4 óra 15 perc alatt teljesítettük a túrát.
A túra során 3 tó mellett visz el az útvonal. Az első egyből a túra kezdeténél van. Az első és a második tó között van a legmeredekebb és legfárasztóbb szakasz. A második tó egyszerűen csodaszép kékes-zöld, háttérben a gleccserrel. Majd onnan már csak egy rövidebb szakasz amíg elérjük a harmadik tavat, mely egyből a gleccser lábánál található.
Ha egy túrát szeretnél megcsinálni a Sea-to-Sky szakaszon, akkor ez legyen az, nem fogod megbánni, bár ugye ehhez azért fontos hogy szerencséd legyen az időjárással is.
Tehát összefoglalva szerintem alsó hangon egy hétre van szükség Vancouver, Vancouver Island, és a Sea-to-Sky Highway felfedezésére, viszont egy hét esetén prioritizálni kell, és pihenés nem nagyon fér bele. Tehát ha lehet, akkor szánj rá több időt, de ha valaki még Banffba és a környező nemzeti parkokba is szeretne menni, akkor meg kell találni az arany középutat.
Mi egy hetet töltöttünk nyugaton, és 10 napot (9 teljes nap) a banffi régióban. Szerintem ez így szuper volt, de ha valaki nem szeretne 9 napot Banff környékén végig túrázni, akkor a banffi régióra elég kevesebb idő is, és azt át lehet csoportosítani akkor ide a nyugati partra.
Remélem tetszett a nyugati parti beszámolóm, és találtál benne hasznos információkat.
Ha szereted a hegyeket, a türkizkék tavakat és a macikat, akkor a következő, “Kanadai Sziklás-hegység: Banfftól - Jasperig: Lake Louise, Lake Moraine, gleccserek, medvék, …” bejegyzésemet is ajánlom figyelmedbe. 🙂