Hogy látogassunk el a Torres del Paine Nemzeti Parkba Patagónia chilei részén

Antarktisz közeli csodálatos napunk után, átbuszoztunk Busbuddal Punta Arenasból Puerto Natalesbe. Este 8 óra körül érkeztünk meg, de szuper volt, mert a nap csak 10 óra után ment le.


Puerto Natales központi buszpályaudvara kb 20 perc sétára található a központtól. Tehát úgy döntöttünk, hogy sétálunk, de visszafelé (két nappal később) már taxival mentünk. (Ebben a kis faluban nem volt Uber.)


A Torres del Paine napi túráink lefoglalása


Az egész dél-amerikai utazásunk során ez volt az egyik legbonyolultabb utazási foglalás. Mindenképpen szerettünk volna mindent előre elintézni, mert csak két napunk volt Puerto Natalesben és elég későn érkeztünk így nem akartuk a szerencsére bízni, hogy érkezésünk estéjén lesznek-e még szabad helyek a következő két napra.


Interneten találtuk a Patagonia Adventure céget, melynek kínálatában volt mind a két fajta túra, amire menni szerettünk volna:


  • Egész napos Torres del Paine túra ~ 37 EUR / fő

  • Base of the Towers napi túra → túra a 3 Toronyhoz ~ 42 EUR / fő


Elégedettek voltunk ajánlatukkal, ezért úgy döntöttünk, hogy foglalunk. Azonban nem fogadták el sem az online fizetést, sem a bankkártyás fizetést, sem a banki átutalást, sem a készpénzes fizetést, csak hitelkártyás fizetéssel lehetett lefoglalni a túrákat előre. De végül, egy kis otthoni segítséggel sikerült lefoglalni.


1. nap: Egész napos Torres del Paine túra


A Torres del Paine Nemzeti Park körülbelül 2 órás autóútra található Puerto Natalestől. Lehetőség van a nemzeti parkban éjszakázni, de hihetetlenül drága. Ezért úgy döntöttünk, hogy szállásunkat Puerto Natalesbe foglaljuk és a Patagonia Adventurerel megyünk napi túrákra TdP-be, akik gondoskodnak a minibuszokkal történő szállításról.


Első nap 7.30 körül vettek fel minket a szállásunkon (amely valójában egy konténerház volt), ami azt jelenti, hogy körülbelül fél kilenckor érkeztünk a parkba. Belépőjegyet kellett vennünk a nemzeti parkba, amely nem volt benne a túra árában, és + ~ 26 Euro volt per fő. Mondanunk kellett egyből, hogy másnap visszatérünk a parkba és bélyegzővel érvényesítették nekünk a jegyet másnapra.

Minden zökkenőmentesen ment, és itt már nem csak idegenvezetőnktől, hanem bárki mástól is tudtunk segítséget kérni, mert Patagóniában a legtöbb ember beszél angolul.

A „helyi időjárás-előrejelzés” lecsekkolása után :) megkezdtük a túrát a nemzeti parkban.


Az első élmény az volt, hogy láttunk egy nagy csapat guanacot. Elég szelídek voltak, így viszonylag közel tudtunk hozzájuk menni. Ez az állat a lámák családjához tartozik, és Patagóniában őshonos.

A következő állomás Lago Sarmiento volt, a park legnagyobb tava, ahonnan szép kilátás nyílt a hegyekre, azonban a csúcsokat nem lehetett látni a felhős idő miatt.

Több szép kilátópontnál és tónál is megálltunk, majd a Salto Grande-vízesés felé indultunk. Itt is felhős volt az idő, viszont megtudtuk hogyan alakultak ki a hegyek a vulkáni magma segítségével.


Aztán jött a nap legjobb része, a Lago Grey. Megebédeltünk, és aztán kezdődött a kaland. ~ 1,5 órás séta.

Függőhídon kellett átkelnünk (amelyen egyszerre csak 6 ember tartózkodhatott), majd szép erdei séta után megérkeztünk a tóhoz).

A tóparton rendkívül szeles volt az idő. A távolban messziről láttuk a Szürke Gleccsert (Grey Glacier), a part közelében a vízben úszkáltak a nagy jégtömbök (amelyek a nagy gleccserről szakadtak le). Sikerült kristálytiszta mini jégtömböket kihalásznunk a tóból.


Aztán felmásztunk egy sziklán, ahonnan remek kilátás nyílt a távoli gleccserre és a közeli úszó jégtömbökre.


Már ez is nagy élmény volt, de tudtuk, hogy néhány nap múlva Patagónia argentin részén lévő Perito Moreno gleccser túránk méglenyűgözőbb lesz.


Visszaúton Puerto Natalesbe, megálltunk a Milodon-barlang emlékműnél, ahol megismertük a hatalmas kihalt őshonos emlőst, a Milodont, valamint megtudtuk hogy a gleccserek miként alakították és formálták a barlangot és a környék szikláit.



2. nap: Base of the Towers túra → túra a 3 Toronyhoz


Ez egy olyan túra volt, amelyet mindenképpen teljesíteni akartunk patagóniai látogatásunk során. Ez a túra közepesen nehéz túrának számít, 23 km-es túra távval. Átlagban a túra 8 órán belül teljesíthető, plusz természetesen a 4 óra autóutat (2-2 oda-vissza) is számításba kell venni.

Van napi pár tömegközlekedéses busz, viszont ha valami történik, vagy esetleg nem sikerül teljesíteni az utat az előre kalkulált idő alatt, akkor a busz nem vár. Ezért szerettünk volna mindenképpen szervezett túrával menni, mert így biztos volt, hogy mindenkit bevárnak a csoportban, és biztosítva van a visszaút akkor is ha valami eltér a számításoktól.


A szervezett út másik előnye az volt, hogy volt egy profi túravezetőnk, aki mindig megbizonyosodott arról, hogy mindenki jól van-e a csoportban, és bírja-e a tempót. Tehát felfelé a csoport végig együtt maradt.

Másik előnye az volt, hogy kaptunk túrabotokat. Kezdetben kissé szkeptikus voltam a botokkal kapcsolatban, ám később a túra során valóban hatalmas segítséget nyújtottak.


A csoport 4,5-5 óra alatt ért fel a Tornyokhoz. Időnként völgy mellett, néha az erdőben, máskor pedig folyó mellett sétáltunk.


Nagyon érdekesnek találtuk, hogy a túra útvonal mellett néha külön utak is voltak a lovak számára, mert a félúton található pihenőhelyre - Refugio Chileno, az élelmiszert és italokat a lovakkal szállítják.

Mielőtt felértünk a csúcsra, volt egy nagyon meredek sziklás rész, ahol a túrabotoknak nagy hasznát vettük.


Reggel azt mondták, hogy fent a Tornyoknál szép lesz az idő, bár sajnos amire mi odaértünk, nagyon felhős volt és még a hó is szállingózott. Amikor felértünk, láttuk a tavat, de a tornyokat sajnos egyáltalán nem lehetett látni.

Nagyon csalódottak voltunk, hogy a majdnem öt órás túra után semmit sem láttunk. Körülbelül 20 perces pihenés után, már kellett volna visszaindulnunk, de úgy döntöttünk, hogy mi még nem megyünk, mert tudtuk, hogy vannak nagyon lassú emberek a csoportban, szóval beszéltünk a túravezetővel, hogy mi még inkább maradunk, és várjuk a csodát, mint hogy lefelé haladva 40 méterenként a lassabb emberekre várjunk. Tehát miután megbeszéltük vele, néhány ember a csoportból maradt, és a többiek pedig elindultak lefelé úgy, hogy semmit nem is láttak.


Kicsit később láttuk, hogy a felhők kezdenek kissé feloszlani, szuper optimisták voltunk, és nagyon szerettük volna látni a tornyokat. Vártunk még egy kicsit, és láttuk, hogy van remény. Elénekeltem párszor a “Süss fel napot” és megtörtént a csoda. A felhők kezdtek felszakadozni.

Nem volt 100% -ban tiszta az ég, de legalább már látszódtak a tornyok. Nagyon örültünk és jó-pár fotó elkészítése után elindultunk lefelé. Kb 20 perc múlva már utol is értük a csoportunkat.


A lefelé vezető út szintén fárasztó volt a lejtők ellenére, viszont a kilátás gyönyörű volt.

Ugyanazon az úton mentünk vissza a Hosteria Las Torreshez, ahol a busz várt ránk. A túrát 7 óra körül fejeztük be, aztán következett a 2 órás visszaút a Puerto Natalesbe.


Visszafelé szinte mindenki elaludt. Nagyon fárasztó nap volt, de elképesztő élményben volt részünk, főleg így, hogy a felhők és a hó ellenére végül is sikerült látnunk a tornyokat.


Ez volt a kétnapos patagóniai kalandunk a chilei oldalon, és másnap reggel mentünk tovább Patagónia argentin oldalára, ami - legalábbis nekem - még nagyobb élmény volt. Figyeld a következő postomat, a részleteket hamarosan jönnek.


Legyen szép napod,

Berni

© 2019 by My Adventure Planner