4 nap az Amazonas esőerdőben

Régóta nagy álmom volt már elutazni az Amazonas esőerdőbe. Amazonia legnagyobb része Brazíliához tartozik, de van lehetőség Peruban, Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban vagy Venezuelában fekvő részeire is ellátogatni.


Időbeosztás és az óriási távolságok miatt, a Dzsungel túrához nekünk a legoptimálisabb megoldás a Cuscoból Puerto Maldonadoba repülés volt. Puerto Maldonadoból jó néhány szervezett túra indul a perui Amazonasba, a Tambopata Nemzeti Parkba.

Mi egy négy napos túrát foglaltunk le a Tambopata Jungle Tourral. A túránk során eredetileg 2 éjszakát lodgeban (lodgenak nevezik az ottani kis szállás csoportokat) és egy éjszakát sátorban aludtunk volna az esőerdő közepén. De mivel a napokban nagyon sokat esett az eső, sajnos eltörölték a sátorban alvást. Az Amazonasnál az esős időszak december közepétől május közepéig tart, úgyhogy mi pont akkor voltunk ott.


1. nap

Az elején, amikor megtudtuk, hogy nem tudunk sátorban aludni, elég csalódott voltam, mert nagyon szerettem volna a dzsungel közepén aludni úgy, hogy éjszaka minden különlegesebbnél különlegesebb esőerdő hangot halljak.


De a túraszervezők nagyon jó “B” opciót találtak nekünk, mert arra az éjszakára amikor sátorban aludtunk volna, egy olyan szuper lodgeban szállásoltak el minket, amit álmodni sem mertem volna.

Jó messze volt a várostól, az esőerdő érintetlen részén, olyannyira, hogy csak terepjáró + csónak kombinációjával lehetett odajutni. Amikor kiszálltunk a hajóból, úgy éreztem, mintha egy természetfilmbe csöppentem volna. Nagy kék pillangók repkedtek körülöttünk, és olyan különleges madárcsiripelés volt, amit még nem hallottam.

A kedvenc hangom, az Oropendola madár éneke volt. Az oropendola egy fekete madár sárga farktollakkal., és fák ágairól lelógó hosszúkás csepp alakú fészke van. A hangja engem egy visszhangzó vízcseppre emlékeztet.


A lodgeban csak 5 bungalló volt, egy főépület a konyhával és egy kilátótorony.

A bungallónknak nem volt ablaka, csak háló helyette → tehát semmi okom nem volt a csalódottságra, mert így is ugyanúgy minden éjszakai esőerdő hangot hallottunk, mintha sátorban aludtunk volna.

Ebéd után egyből mentünk a nappali dzsungel túrára a túravezetőnkkel. Kaptunk gumicsizmát (szerencsére), így könnyedén sétálhattunk az erdőben. - Olykor olyan utakon mentünk, ahol olyan mély tócsák, illetve egybefüggő elárasztott részek voltak, hogy a víz majdnem befolyt a magasszárú gumicsizmánk tetején.

Elképzesztő volt. Rengeteg egyedi fát, növényt és rovart láttunk. A körsétánk közepénél elértünk egy nagy agyagos területhez, ahol emlősök, pl.: pumák, vaddisznók gyakrak fellelhetők, ugyanis ez az agyag nagyon fontos tápanyagokban gazdag.

A túra után visszamentünk ebédelni a lodgeba. Az étel isteni volt, itt ettük a legfinomabbakat a dél-amerikai körút során. Kaptunk különleges helyi krumplit, párolt zöldségeket, rizst, csirkét és halat. Tehát nem volt semmi extra az alapanyagokban, de mégis az íz amelyet együtt produkáltak, egyszerűen tökéletes volt.


Vacsi után indultunk az éjszakai dzsungel túrára. Az esőerdő sokkal hangosabb lett, mint amilyen a nappali túrán volt, mert a bogarak nagy része és jó néhány madár is éjszaka lesz aktív. Láttunk békákat, rovarokat és majdnem egy tarantulát is (azért csak majdnem, mert a kis barlangját láttuk, de amíg ott vártunk nem jött elő). Amikor lekapcsoltuk a zseblámpákat, szentjánosbogarak százai röpködtek körülöttünk. Varázslatos élmény volt.


2. nap

Reggel 4:30kor találkoztunk a csoporttal, mert a reggeli program a nagy macaw clay lick túra volt. (Ez megint csak egy agyagfal, ide viszont ara papagájok járnak tápanyagért.) A környék legnagyobb ilyen agyagfala a lodgetól 1,5 órára volt hajóval. De sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, mert szakadt az eső és így az ara papagájok nem jöttek. A túravezetőnk mutatott fényképeket az előző napokról, és ha jó idő van akkor több száz gyönyörű, színes ara papagáj röpköd fel-alá.

A nap hátralévő részében is esett az eső. Délután elvittek minket a második szállásunkra. Az új szállás sokkal közelebb volt a városhoz, egy nagyobb lodge volt, és a környezet már nem volt annyira érintetlen, mint az első szállásunkon.


Délután a Majom-szigeten sétáltunk - ami ugyancsak egy igazi dzsungel élmény volt.

Odaúton a hajóból láttunk majmokat ugrálni a fákon, és még egy lajhárt is kiszemeltünk az egyik fa tetején.

Este, sötétedés után, kajmán túrára mentünk, ahol a távolból két kajmánt is láttunk a sötétben.


3. nap

Ez a reggel nem kezdődött túl jól nekem, mert elrontottam a hasam (valószínűleg az új szálllás vacsijánál), így nem tudtam menni a többiekkel a hajnali túrára. Ez a reggeli túra is egy agyagfalhoz ment, csak ez kisebb volt és nem ara papagájok, hanem kis zöld-kék papagájok jártak oda lakmározni.


Reggel kilenckor kezdődött a napi túra a Lake Sandovalhoz (Sandoval-tó, mely Amazonia védett természeti övezetében található). Nagyon nagyon szerettem volna elmenni oda, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megpróbálom, annak ellenére hogy nagyon gyenge voltam. A legjobb döntés volt, mert nagyon szuper nap volt.


Kb 30 percet mentünk hajóval. (Nem volt könnyű, mert a tegnapi nagy esőzés és vihar miatt, rengeteg, a hajónál nagyobb, “egész fa” úszott a folyón, és komoly akadályt jelentettek az út során). Miután végre sikerült kikötni, kezdődött az 1 órás túra az esőerdőben.


Gyönyörű volt, megincsak egzotikus pillangók százai repkedtek körülöttünk, különleges fák között ment a sétány és még egy vízidisznót is láttunk. A sétány végén egy kis kikötő volt, ahonnan csónakkal mentünk tovább. Verőfényes napsütéses időnk volt, a tegnapi viharos napon nehezen tudtam elképzelni, hogy másnap ilyen szép időnk lesz.

Egy kis csatornán csónakáztunk végig, ami olyan volt mint egy alagút az esőerdőben. Aztán megérkeztünk a Lake Sandovalhoz. Nem győztünk betelni a csodás látvánnyal, azt sem tudtuk hova nézzünk, és egyszercsak a túravezetőnk kiszúrt egy nagy, kb 3 méteres fekete kajmánt. Közel mentünk, és nagyon jól láttuk, sokkal jobban, mint a tegnap esti kajmán túrán.

Folytattuk az evezést a tó másik feléhez, és bármerre néztünk, gyönyörű volt a táj. Pillangók, szitakötők, acsák, madarak repkedtek körülöttünk és a parthoz közel láttunk teknősöket és a óriásvidrákat is, mely egy nagyon ritka és védett faj.

A tavi csónakázás végén, épp mielőtt mentünk volna vissza a csatornába, egy nagy csapat majmocskát fedeztünk fel, akik a közeli fákon játszottak, ugrándoztak.

Csodás napot töltöttünk a Lake Sandovalnál, az egyik legnyugodtabb helyen, ahol valaha jártam.


4. nap

Utolsó napra még 2 extra programot választottunk.

Piranha horgászatot és Tree top walkingot (Séta a lombkorona ösvényen)

A tree top walkingon, 30 méter magasról, a lomboronaszintről csodálhattuk meg az esőerdőt. Megintcsak számos különleges fát (pl.: kakaó fát), növényt és rovart láttunk, a madarak pedig végig csiripeltek.


Ezután indultunk az utolsó programra, a piranha horgászatra.

Egy bambusz bottal + damillal horgásztunk a csalink pedig kis csirke húscafat volt. Vicces volt, mert végül nem is piranhat fogtam, hanem egy catfisht (harcsát). :)

Sajnos ezzel eljött az Amazonas túránk vége.

Ez a négy nap nagyon egyedi élmény volt mindkettőnk számára, és az egyik fénypontja volt a dél-amerikai túránknak (Patagónia és a Machu Picchu mellett). Ezen élmény után, még több esőerdős-dzsungeles úticél került fel a bakancslistámra… :)


Remélem Te is annyira élvezted a blogom olvasását, mint amennyire én élveztem a megírását, miközben felidéztem ezeket a felejthetetlen élményeket.


Szép napot,

Berni


© 2019 by My Adventure Planner