A dél-amerikai körutazásunk első megállója Cusco volt Peruban.
Miután volt egy kis probléma a csomagunkkal a limai átszállásnál a nagy gépünk két órás késése miatt, végre megérkeztünk Cuscoba.
Cuscoban nagyon kicsi a reptér, és amint kiszálltunk a gépből egyből megcsapott minket a friss “hegyi” levegő.
Magassági betegség vagy sem?
Cusco az Inka Birodalom fővárosa körülbelül 80 km-re fekszik a Machu Picchutól. Elképzelhető, hogy nem tudtad eddig, de Cusco 1000 méterrel magasabban fekszik (3500 m-en), mint a Machu Picchu.
Az utazásunk előtt egy kicsit aggódtunk, hogy vajon minket is elér-e a magassági betegség, mert elég sok olyan blogot olvastunk a neten, ahol azt írták, hogy fejfájással, rosszulléttel és légszomjjal járhat a cuscoi látogatásunk, mivel európaiak nincsenek hozzászokva ehhez a magassághoz. Viszont emellett olyan eseteket is olvastunk, ahol az érintettek a betegség semmi tünetét nem tapasztalták.
Szóval ezek alapján nem nagyon tudtuk, hogy mire számítsunk. Miután a saját bőrünkön megtapasztaltuk a magasságot, azt mondhatjuk, hogy nekünk szerencsére egyáltalán nem volt vészes. Én például egyáltalán nem éreztem semmit, normálisan tudtam lélegezni. Daninak egy picit fájt a feje, és amikor meredeken mentünk fel akkor fáradékony volt, de ezeket leszámítva tényleg nem volt semmi probléma. Azonban azt sem árt tudni, hogy voltak olyan turisták, akik például oxigén inhalátorral járták a várost.
Tehát nehéz előre megjósolni, hogy Rád milyen hatással lesz a magasság, de jobb biztosra menni, az első napra pihenősebb programot tervezni, és nem túlzottan megerőltetni magad. Hidd el nekem, bőven lesz még Dél-Amerikában olyan hely, ahol a fizikai tűrőképességedet tesztelheted… :) Úgyhogy csak nyugisan az első cuscoi napon! :)
Spanyol vagy angol?
A dél-amerikai út előtt sokaktól hallottam, hogy frissítsem fel a spanyol tudásomat, de azért reménykedtem hogy angollal tudok majd boldogulni. Azonban ez nem így történt. még Cuscoban is nehézséget okoz a spanyol nyelv hiánya annak ellenére hogy az egy nagyon turistás város és a látogatók nagyon nagy része innen közelíti meg a Machu Picchut.
Az utcáról számos kis mini utazási iroda nyílik, amit úgy kell elképzelni hogy bemész az ajtón és kb két-három ember fér be. Az irodák tele vannak katalógusokkal, térképekkel, prospektusokkal, viszont annak ellenére hogy turistákra specializálódnak ott se nagyon beszélnek angolul, úgyhogy spanyolul lehet lefoglalni a napi túrákat is.
Tipp: Mindenkinek javaslom hogy aki egy kicsit is beszél spanyolul, az egy kicsit frissítse fel a nyelvtudását. Illetve akik egyáltalán nem beszéltek spanyolul, nagyon fontos és nagyon javasolt, hogy töltsétek le a Google Fordító spanyol szótárának offline verzióját. Ezzel jelentősen meg tudjátok könnyíteni a dolgotokat nemcsak Cuscoban hanem az egész dél-amerikai utazásotok során.
Cusco felfedezése:
Cusco belvárosa egy nagyon aranyos kis hely, tele szép templomokkal, az Inka építészet emlékeivel és bébi alpakákkal. Mi elmentünk egy Free Walking Tourra (egy ingyenes sétáló városnéző túrára), hogy még több információt megtudjunk a hely történetéről.
Tudtad például hogy Cuscoban található Leonardo Da Vinci híres, Az utolsó vacsora festményének cuscoi verziója? Azzal a különbséggel, hogy a cuscoi változatban az asztalon egy tengerimalac van feltálalva, ami az Inka főváros egyik hagyományos étele.
Másik jellegzetes látvány Cuscoban: a templomok előtt helyi perui nénik vannak beöltözve színes, sokrétegű népi ruhába és kis, pár hetes, bébi alpakákat tartanak maguknál. → Hogy a turisták fotózkodhassanak velük. Nemcsak ezeknél a néniknél, hanem eldugott kis kert-helységekben is lehet találni alpakákat Cuscoban, ahol etetni és akár simogatni is lehet őket.
Cusco ugyebár hegyek között fekszik ebből kifolyólag egyes részei között jelentős szintkülönbségek vannak. A sétánk során mi felsétáltunk Cusco egyik magas pontján található kilátó teraszhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész belvárosra.
Miután kipróbáltuk az Inka kakaóbabot és megkóstoltuk a híres Coca teát, sikerült végre másnapra egy Sacred Valley túrát foglalunk az egyik rejtett kis utazási irodában - körülbelül 300 Solba került a másnapi privát túránk sofőrrel, illetve “elvileg” angol nyelvű túravezetővel. Ezen felül még meg kellett vennünk a Sacred Valley nevezetességeihez egy kombinált belépő jegyet, ami egy napra 75 Sol volt fejenként.
Másnap délutánra szólt a Machu Picchu vonatjegyünk Ollantaytamboból, így tehát nem kellett már visszaautóznunk Cuscoba, hanem Ollantaytamboban fejezhettük be a Sacred Valley napunkat. Így 2 órával több időnk maradt Cusco környékének felfedezésére. → Ezt a trükköt mindenkinek ajánlom, akinek a délutánra szól a jegye a Machu Picchu vonatra.
Sacred Valley (Szent-völgy) napi túra
A sofőrünk reggel hét körül vett fel minket a hotel előtt. Kicsit meglepődtünk, mert nem csak a sofőr jött, hanem az egész családja: felesége és kb 1,5 éves kislányuk. Egy másik meglepetés volt, hogy az elvileg angol túravezetőnk gyakorlatban nem is annyira tudott angolul - olykor alig értettük meg egymást. Így sajnos a részletes történelmi múlt, illetve az egyéb információk megismerése rajta keresztül nem volt lehetséges, ezért maradt az az opció, hogy mi magunk utána olvastunk a dolgoknak.
A Sacred Valleybe számos szervezett túra indul Cuscoból, a legtöbbjük kb 15 fős csoportokkal, és általában igazi angolul beszélő túravezetőket biztosítanak. Ha privát túrára megy az ember, akkor pedig zsákba macska, lehet hogy úgy jár mint mi, de az is lehet, hogy szuper túravezetőt kap. Sok helyen olvastam, illetve ismerősöktől is hallottam, hogy nagyon jó vezetőt sikerült kifogniuk a privát túrájukon.
Ezt leszámítva, egy nagyon szuper és intenzív napunk volt.
A napi túránkat a Krisztus szobornál kezdtük. Ez a szobor Cusco feletti hegyoldalról néz le a városra - és úgy néz ki, mint a rioi Krisztus szobor kistestvére.
Ezt követően, a tegnapi Free Walking Touros túravezetőnk ajánlására, megkértük a sofőrünket, hogy a következő megállónk a közeli láma-alpaka park legyen.
Kívülről nem nagyon lehet látni, de van előtte egy parkoló, ahova le lehet parkolni, és aztán ingyen be lehet menni. Amikor beértünk a belső udvarra, kaptunk egy markonyi fű-szerű növényt, amely az alpakák egyik kedvenc eledele. Ezzel a kezünkben végigsétáltunk a karámok között és etettük őket. Nagyon szelídek, minden további nélkül odamennek a turistákhoz, és esznek a kezükből, így könnyen meg is lehet simogatni őket.
A különböző láma és alpaka fajok kerítéssekkel vannak elkülönítve, így egyszerű megvizsgálni és felfedezni az egyes fajok közti különbségeket.
A kijárathoz vezető bolt ajtaja előtt van egy tengerimalac ketrec is, amelyben mindenki szemügyre veheti, hogy néznek ki az apró kis állatkák, melyből készül a cuscoiak tradícionális étele. :( - Még egy tengerimalac falucska is van a Sacred Valleyben, ahol egy óráisi tengerimalac szobor magasodik a falucska egyetlen utcájának közepén és körös-körül lehet venni sült tengerimalacot az utcai árusoktól.
Na vissza az alpaka-farmhoz. Tehát ahogy írtam, a kijutáshoz mindenkinek keresztül kell mennie egy szuvenír bolton. Itt az eladók bemutatják, hogy milyen termékek (sálak, pulcsik, zoknik, sapkák..) készülnek alpaka-szőrből, és hogy milyen eszméletlen puha és selymes a bébi alpakák bundája. Nagy választék van minden ruhaneműből, de elég borsos árat kérnek el, az eredeti alpaka szőrből készült termékekért.
Pisac
Az alpaka farm utáni következő úticélunk Pisac volt. Pisac híres régészeti parkjáról - melyet mezőgazdaság céljából kialakított teraszos hegyoldal díszít, melynek a tetején régi Inka város terül el ősi templomokkal.
A régészeti park meglátogatása, egyfajta bemelegítés a Machu Picchuhoz - itt is megfigyelhetőek az Inka építészet precízen egymáshoz csiszolt sziklái. Miután felértünk a csúcsra, kilátás nyílt a szemközti meredek hegyoldalra, mely az Inka város egykori temetője volt.
Nagyon érdekes volt körbesétálni a parkot, és beleképzelni magunkat a 15. századi Inka Birodalom idejébe. Miután körbejártuk az egykori várost, (kb 2 óra volt nekünk), elindultunk vissza a kocsihoz. Útközben, hogy csillapítsuk az éhségünket, vettünk helyi főtt kukoricát.
Európában szinte csak kis szemű kukoricát lehet venni, de Peruban sok más fajta kukoricát is termesztenek, mint például ezt, melynek egy szeme olyan nagy mint a körmöm.
Az íze nem volt annyira édes, mint az otthoni főtt kukoricának, viszont a kukorica mellé adtak egy szelet nagyon sós sajtot. A kettő együtt tökéletes kombináció volt. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, aki ellátogat Peruba.
Maras & Moray
Az odavezető úton elég sokkoló látványt nyújtott, hogy milyen szegényes módon élnek a helyiek, illetve az is hogy milyen sok félkész házat láttunk - mintha egyik pillanatról a másikra abbahagyták volna az építkezést, és soha nem is terveznék az építkezések befejezését.
Maras a sólepárló kis medencéiről híres, melyek a központtól Urubamba irányába helyezkednek el. Ezeket a kis sólepárlókat, már az Inka időktől használják.
Sok árus van a környéken, ahol különböző só fajtákat (rózsaszíntől a feketéig) és helyi snackeket (pl. pirított kukorica szemeket) is meg lehet kóstolni.
Miután megcsodáltuk a sóteraszokat, vettünk 2kg eredeti marasi Inka sót, (csakhogy legyen mit cipelni a következő 2,5 héten.. ) és elindultunk vissza a kocsihoz.
Egy rövid kis vezetés után megérkeztünk Morayba. Moray az egyedi körkörös lépcsőzetes teraszairól híres, melyet ugyancsak mezőgazdálkodási céllal építettek. A koncentrikus teraszok legalsó és legfelső lépcsői között 30 méter szintkülönbség van, és köztük akár 15 Celsius fok eltérés is lehet.
A hőmérséklet különbségnek köszönhetően az Inkák különböző növényeket tudtak termeszteni egy helyen. Növények, melyek rendszerint más és más területeken, magasságon nőnek a különböző időjárási igények miatt, itt Morayban ennek a kreációnak köszönhetően egy helyen is termeszthetőek, így volt az Inkáknak változatos gyümölcs és zöldség felhozatala.
Morayban nem volt időnk lesétálni a körök aljára, mert az utolsó megállónk, az ollantaytamboi romok, Moraytól még kb 1 óra kocsiútra voltak, és sietnünk kellett ahhoz, hogy odaérjünk a délután 5 óra, záróra előtt.
Ollantaytambo
Szerencsére minden klappolt, és 5 perccel zárás előtt odaértünk. Gyorsan búcsút vettünk a sofőrünktől, és családjától, aztán rohantunk a bejárathoz. A bejárat pontban ötkor bezár, de akik 5ig bemennek, azok maradhatnak még 6ig, amikoris teljesen bezár az emlékhely.
A romok egy nagyon meredek hegyoldalon talalhatók sok sok lépcsővel. Miután megmásztuk, gyönyörű kilátás nyílt nemcsak a romokra, hanem a szemben lévő hegyen a Nap Templomára is.
A Sacred Valleyben töltött napunk és a sok Inka remekmű után, úgy éreztük, hogy készen állunk a másnapi Machu Picchu túrára, úgyhogy elindultunk az ollantaytamboi vasútállomásra, hogy elérjük a vonatunkat Aguas Calientesbe, a Machu Picchu bázis falucskájába.
Kattints ide a Machu Picchus napunk részleteiért.
Szép napot,
Berni
Comments